AMBRUS ZOLTÁNNAK

[Párizs]
1888. febr. 10.

Édes Spekim, Bocsáss meg, hogy nem feleltem tüstént leveledre, de hát sehogy se jövök ki az idővel, meg két napig rémséges nevralgiám volt a múlt hét végén.

Bevallom, jobb szerettem volna, ha már farsang alatt jelenik meg a Két nap, mert f. végén sok ismerősöm elmegy Pestről, de hát mindegy, csak legalább 15-én megjelenjen.

Sok új ismeretséget kötöttem: 

Sarah Bernhardt,

Leconte de Lisle,

Haraucourt,

Huysmans, Jean Berge (új csillag), Clairin,

Antokolszkij

Chaplin stb. stb. Mindennap öt-hat látogatás s két-három estély, néha már majd kilóg a nyelvem a fáradságtól.

Szombaton ¹/₂ 5-kor este lefeküdtem, s vasárnap este ¹/₂ 6 után ébredtem fel - donc 25 órát alud­tam egyhuzamban. De itteni életemrül majd - a jövő télen, au coin du feu felolvasom majd néked jegyzeteimet, ha - feleségednek, kinek kérlek átadni üdvözletemet, nincs ellene kifogása. Oh Speki, oh papucsvitéz!

Kérlek ugye félreteszed a kritikákat? és egyszerre küldöd el! Mit szólsz Bourget Corset noir-jához? Décidément il se rend ridicule ce bonhomme. A múlt héten jött vissza Corfuból, még nem találkoztam vele.

Mit csinál a compánia és tête-noir-ja: Bródy?

Batthyány Gézát láttad mostanában? Voltál már nála? Még nem írtam neki, tán az este követek el néki is egy levelet.

Olvasd el Pongráczné Gazette de Hongrie-ba közzétett novelláját (Dernière illusion - 27. janv.) Qu’est ce?

Jeanne Grumet és Endie Angot-ban - - Oh Hegyi és oh Pálmay!

De elfogy a papír, s repülnek a percek... fogadd még egyszer köszönetemet szíves fárado­zá­saidért, s tartsd meg továbbra barátságodban

Zsigád

A könyv megjelenése után írok.