Reggel Aggházy Gyulánál, főleg Károlyról beszélünk, majd onnan át Feszty Árpádhoz, egyleti ügyek, felhívás, aláírási ívek stb.

V. r. u. Zichy Irma grófnénál, Zichy Jánosné sz. br. Kray Irma, egyik pesti „primicilla”. Qui font la pluie et le beau temps.[1] Igen ladylike modor, nagyon Wenckheim. Ez is a magyar társaság egy típusa, karakterisztikonjaik: igen finom race, szubtilis, sok forma, azonban - nem mindig őszinték, s nemegyszer hazudnak (pld. Andrássy Leontine).

A hazugság híján Zichy Irma tipikus Wenckheim. És azért szeretem, mert nagyon ezichy mlékeztet az Istenben megboldogult Ürményi sz. Festetich Betty cousine-jára, az én szeretett szeren­csétlen Józsim édesanyjára.

Sokat látott, utazott asszony, a nyár jó részét Londonban tölti, ismeri majd az egész angol társaságot, jól van több híres angol íróval. Ő egyik faktora a mi egyletünknek. Az ő és Dessewffy Pálma kedvező szociális hatása tette lehetővé hogy az idén valamiféle formában létrejöjjön ez a plánum, hogy az az eszme, amely már a debating soc. alapításánál megszü­letett agyamban, most testté válhassék.

Múzeum utcai palotájának benső berendezését, bevallom, hogy nem nagyon szeretem. Igen sok szép tárgy, azonban az egész kevés színérzékkel keresztülvíve. Des salons trop verts et trop bleus.[2]

Tőle Zay Miklósékhoz. A kis ménage-t éppen kimenőben találom - együtt Kuglerhez. Útközben virágokat veszek Margot-nak - így amint felvirágozva kilépünk a Szelnár kapuján, anyjával, Károlyi Irma grófnéval találkozunk, meg Ginával - Irma grófné tréfál, hogy így hármasban talál, mind egyforma virágokkal. Kuglernél leülünk, Miklós a fodrászhoz megy, s utána nemsokára el anyósa és sógornője is - Miklós nagy szörnyűködésére így egyedül, garde-dames nélkül talál a - feleségével. Még sem ő, sem a „hitves” nem szoktak ahhoz, hogy fiatalasszonynak tulajdonképp nincs szüksége garde-dames-ra.

Este nálam tea.

Zichy Antal (Z. Pál fia), Nádasdy Tomi, Pálffy Móric, Zay Miklós és Justh Feri.

Zichy Antal egyike a legrokonszenvesebb pesti fiatalembereknek, azok között, kikkel éppen nem a legintimebb lábon állok.

Angolos külső, széles, hatalmas vállak, izmos karok, férfias kezek, lábak. Öreg arc, tele redővel, gyermeki, bár rövidlátása által elfátyolozott szemek, monokli - mais dignement porté,[3] minden póz nélkül.

Nádasdy Tomi - az utolsó Nádasdy egyetlen fia. Igen hasonlít unokabátyjára, Z. Antalra, nyugodt, angolos modor, igen lágy mozdulatok, melegség. Még nem kész fiú, lehet belőle minden, bár azt hiszem, igazi Nádasdy marad: tout d’une pièce,[4] kissé fejes igazi telivér gentleman, vadász; kategóriákkal az agyban más komolyabb dolgok iránt is.

Zay Miklós nagy prelekciót tart nekik (kik n. b. a legkonzervatívabb, leghigh-torybb elemei a fiatalságnak), hogy nem elég exkluzívak, holmi Jakabbffy Tódorokat, Geiszt Gazsikat és Sívó Jenőket, ha nem is éppen portálnak, de legalább be hagynak jutni a társaságba. Aztán az alföld káros befolyásáról beszél a magyar társadalmi életre, amely oka annak, hogy nálunk olyan parvenü eszmék lopóztak be.

A születés elvének háttérbe szorítása a vagyon elve által mind természetes folyománya annak, hogy itt az első szerepet évek óta olyan családok, mint az Andrássyak, Csekonichok, Karácsonyiak stb. viszik, olyan családok, amelyek határozottan a pénz alapján jutottak fel az uborkafára.

A jó Miklós, mint mindig, ha erről a tárgyról van szó, túllő a célon - elámítja a három fehér rózsást, kik szájtátva hallgatják - elbámulva, hogy ily csúnya módon le lettek főzve, pipálva.

Én kifejtem, hogy minden bizonnyal hamis a pesti társaság alapeszméje, mert vagy arisztokratikus társadalom, vagy nem. Ha arisztokratikus, akkor a szellemi arisztokráciából kellene kiegészíteni magát, s nem a Jakabbffy- és Sívó-féle kategóriából, amely típusoknak más érdeme nincs, minthogy számozatlan fiákeren szokott a Sugárúton végigrobogni; vagy nem, akkor az összes társadalmi rétegekből.

De így igazi alapja csak a pénz.

Az én álláspontomat foglalják el Józsi és Antal is, kiknek így mindjárt az - egyletet is beadom, a legsikeresebb eredménnyel.

Hiszen az egylet egyik főcélja volna a Magyarországot képviselő osztályok s az igazi magyar művészek összehozása, egyesítése, hogy a társadalom mintegy támogatást találna az irodalom s művészetben, ezek pedig a társadalomban.