Délután ülök a két piktornak. Tea náluk, ott két angol festő: Bleuner és Birkenzuth, az utóbbinak igen kellemes a hangja, egypár Schumann-dalt énekel.

Később Mease érkezik, ki keveset beszél. Szeretnék vele egyszer egyedül lenni, de hát sem nekem, sem neki nincs ideje.

Este ¹/₂ 9-től ¹/₂ 11-ig Haraucourt-nál tea. Ott igen sokan: Agache (a festő), Emil Michelet, Jaques Meyer, Georges Lorin stb., stb. Várják Benjamin Constant-t és Félicien Ropsot is, de addig, míg én ott vagyok, nem jönnek.

Haraucourt-nak a rue Gay Lussacban van igen csinos lakása, hol ma voltam először nála, mert eddig mindig hivatalában kerestem fel.

Egy elég nagy szalon, melynek fala tele képpel, egypár igen érdekes vászon, így Benjamin Constant-tól, Besnard-tól, Agache-tól. A hálószoba nagy tükrén une collection de gorge féminine.[1] Vagy 70 fotográfia.

Tel maître - tel maison.[2]

Haraucourt oldalán maîtresse-e, csinos, igen érdekes fejű leány, kinek arcképét már a Besnard-kiállításon láttam is a pasztellistáknál.

Haraucourt megmutatja nékem és Agache-nak Rops-gyűjteményét. Bámulatos eauforte-ok, a legszebbek, a legérdekesebbek, amelyeket valaha láttam. Bámulatos erő, fantázia, és amellett olyan gondolatmélység, hogy mellette egy Doré opusai közönségesnek, limonádéízűnek tűnnek fel.

Igen érdekes az „Ördög” legendája, és „meztelen tanulmányai”.

Haraucourt-tól Munkácsyékhoz. Bál. Csárdás Munkácsynéval és Marianne Chaplinnel.

Megismerkedem Anatole France-szal, illetőleg felújítom az ismeretséget, mert már három esztendeje találkoztam vele a Cazalisoknál.

Írtam néki a „Szemle” érdekében, hogy engedje meg a „Livre de mon ami” fordítását - ingyen. Beleegyezik - ha kiadója is megadja az engedélyt, ami különben csak akkor szükséges, ha könyv alakban is megjelenik az opus.