Tajna
1889. aug. 30.
Édes Öregem!
Hát bizony nekem à la Hollandaise kellett a múltkor eltűnnöm, végtelen sajnálatomra.
De hát nem lehetett másképp, a miniszterrel voltam egy kocsin, s az sietett. Nekem ez az egész szepességi pár nap olyan, mint az álom. Milyen lesz az ébredés? Tegnapelőtt éjjel ideérve (8 órai vasútozás és 4 órai kocsizás után) Simi várt a bandával - egy lökés, és ismét belemerültem a tajnai „out of the world”-ba.
Tegnap Odescalchiaknál nagy ünnepélyeken, ma torokfájással ülök az asztal előtt, et je tâche d’évoquer mes printemps loin - comme la Chine ou l’Inde!
Holnap Ugrócra, 3-án ide jő Medi - - 8-án Szenttornyára - - Meine Mut ist hin - aber schon lange hin!
Mondd meg Zichy Gézának, hogy az „Entsagen” második része nem hágy sem aludni, sem ébren lenni. Ça remplit mon existence et ainsi et au moins c’est rempli.
Isten áldjon, írjál az enyémnél okosabb levelet öreg eszeveszett barátodnak
Zsigának
Jenő és Gézának üdv!
