[1892] dec. vége
Kedves Komámasszony!
Meg is kaptam a Káldykat, el is játszottam egy dilettáns koncerten, s nagyon tetszett. Amint az ide mellékelt cédulákból láthatja, amelyet kérem, adjon át Káldynak.
Jaj, csak már március vége lenne! Akkor jövök haza, már alig várom. Furcsa lény az ember, itt mindenem megvan, amit szívem, szemem csak kívánhat, s még sincs nyugtom, hazavágyok, s nehéz szívvel töltöm el az ünnepeket. Más emberek, s más idők.
A karácsonyi ünnepeket Jammuban, Kásmir fővárosában töltöttem. A város egy fejezet Az ezeregy éjszakából, környéke az, amit mi szeretünk. Egyik oldalon a Himalája, a másik oldalán a végtelenbe futó síkság, vad olajfa és len (muk fa) rengetegekkel.
A város a hegyek tövében, vagy 30 fehér és arany kupolás hindu templom, s a legtisztább, legátlátszóbb ég, mit életemben láttam, de azért [...][1], mert a tőzegfüst s a por nagy.
Ide mellékelve mahonia magokat küldök, a legcsudálatosabb fa magja, mit életemben láttam. Képzeljen egy kis levelű hársfát, teli illatos orchideákkal.
A lahorei park kertésze azt állítja, ki fog nálunk telelni, mert a Himalájában igen magas, havas részben is megél. Megpróbálja, ugye. Úgy kezeljék, hogy fele üvegházilag legyen tartva, hogyha nem sikerülne, hogy azért maradjon pár nagyobb bokrunk is, ami terem a teraszok számára. Vasárnap Amritsarba megyek, a halhatatlanság tavát s az arany templomot megtekinteni, január végével meg nyakamba veszem Indiát.
Írjon gyakrabban, de erre a levelemre kérem már Bombaybe (Hotel Esplanade) írni. Hisz majdnem négy hét oda, s ugyanannyi vissza! Mire levele megjő, jóformán útban leszek hazafelé.
Árpádnak, pápinak sok szerencsét az ú. é.-hez, magának kezeit csókolja
Justh
[1] olvashatatlan szavak