Nizza
1893. dec. 31.
Kedves Barátnőm,
Már hetek óta semmi hír magukról! Mi lehet ennek az oka? Pedig épp az utolsó három hét alatt egyéb vigasztalásom sem volt, mint néha egy-egy levél. 14. óta folyton vért köpök. 15-én ötször hánytam vért, 24-től 25-ére hatszor. Nem tudom, maradt-e még egy cseppel az életet adó folyadékból bennem. Amellett meg majd megfagyok. Éjjel-nappal mozdulatlanul, egészen felöltözve egy kanapén kell feküdnöm és dideregnem. Mert ha a legkevésbé felmelegszem, hát vért köpök. Vért köpök, ha beszélek, ha eszem, ha nevetek. Eddig azonban a türelem nem hagyott el, s tán ezentúl sem fog. Olvasok, olvasok - s álmodom. Néha szinte elfelejtem, hogy így is lehet, illetőleg elálmodom a lehetetlent. Endrődi cikkét olvastam, nagyon szép. Lássa, lassan csak még a mi igazságunk fog győzni a formalisztikus hazugságokkal szemben. Csak már István is kirukkolna - kötetét, amelyet pedig olyan nagy türelmetlenséggel várok, nem kaptam eddig kézhez. 
Tán S. és W. rendetlensége vagy mi?
Olvasta Bródy cikkét Gányó Julcsáról, illetőleg a „Fehér lelkek”-ről. Elég furcsa cikk, egyet eltalált: lelkem szövetének képét, amely valóban csakúgy, mint hüvelyének szövete, nem e világnak készült.
Az Isten megáldja és tartsa meg munkakedvét!
Szívből üdvözli „fehér” (aki más értelmű) „fehér” kollégája
Justh
Új címem: Hotel de Paris Nice.
