1889. december 7.

 2013.12.07. 10:00

APÁTHY ISTVÁNNAK

Apáthy_István(1863-1922)_Hungarian_zoologist_1.jpgKairó.
1889. dec. 7

Édes Pistám!

Megint négy ízben hánytam vért. Nagy lázak kíséretében. Az orvos azt mondja, eine [...][1] Blutung, ti. aranyeremmel lenne összeköttetésben. A jövő hét elején valószínűleg Mateisenbe, a régi Heliopolisba megyek - ha ti. felkelhetek addig. Nehéz napok voltak, így távol minde­nektől, kit szeretek - -

Csak tudnám, hogy vagyok? Ha sokkal rosszabbul, haza mennék tüstént. Bár csak te megvizsgáltál volna, mielőtt elmentem hazulról.

De többet, ha jobban leszek.

Írjál ezentúl a Consulat Général d’Autriche Hongrie au Cairo címére, onnan utánam küldik. Ölel szerető barátod

Zs.

 



[1] olvashatatlan szó

Címkék: levél Apáthy István

1893. december 4.

 2013.12.04. 12:00


PETELEI ISTVÁNNAK

Petelei_István.jpgNice
1893. december 4.

Igen tisztelt s kedves Uram,

Köszönet, köszönet gyönyörű könyvéért. Mily meleg minden sora, mennyire igaz. Milyen jót tesz a mostanban készülő Simon Zsuzsák és Gyurkovics lányok után. Hiába, csak amit a szív mond, az találja meg útját a szívhez.

Ki nem mondhatom, hogy mennyire bánom, hogy olyan ritkán találkozunk. Annyira szeretem azért, amit ír, s ahogy írja. Bárcsak sokan lennének ilyenek.

Az idei ősz folyamán különben igen gyakran beszéltünk Önről Malonyay Dezsővel, ki szereti s nagyon tiszteli.

Malonyai_Dezső.JPEG

Ha az idén nyáron teheti, látogasson meg Szenttornyán. Bemutatnám Önnek népemet, szeretné őket tudom, s ők is szeretnék „Az én utcám” s „Keresztek” mesterét. Ki annyira ismeri az egyszerű szívet, s oly egyszerűen adja vissza, amit érez. Most, hogy „Az én utcám” pár novelláját újból elolvastam, eszembe van az az idő, midőn ezeket a kis mesterműveket először olvastam. Az irodalmi pálya kezdetén voltam, fiatal, egészséges és - pesszimista. Ma szeretem már az életet, mert ismerem a napsugár értékét, ma az alkony óráiban. Lássa, könyve annyi mindent juttatott eszembe, s olyan sok régi alvó érzést ébresztett fel bennem, hogyha egy hétig írnám, akkor se jutnék a végire. Köszönet érte, édes társam.

Az Isten áldja meg

                               igaz tisztelője

Justh Zsigmond

Címem: Hotel Beau Rivage
                         Nice

Címkék: levél Petelei István

1891. december 4.

 2013.12.04. 10:00

SZABOLCSKA MIHÁLYNAK

Szabolcska_Mihály_3.jpgMenton
1891. dec. 4.

Édes Komám,

hát bizony itt volnék. Naponta húsz kilométer gyalog: ez az egész, amit magamról mondhatok. Sehogy se megy a munka, tán azért, mert nagyon is tavaszias az idő? Jobb aludni a napon, mint írni - -

Menton.jpg

Már azóta Nizzában és Monte Carlóban is voltam.

Este mindig lázas vagyok, de azt mondják, az itteni klíma okozza, amelyhez szokni kell.

Az esték rémségesen hosszúak; már háromkor szobába kell az embernek húzódni, háromtól pedig 1/2 7-ig (ebéd ideig) igen-igen hosszú az idő. Persze, ha dolgoznék - - de most nem tudok.

Egy igen érdekes asszony van itt, egy Tolsztoj grófné, a híres regényíró unokahúga, azzal vagyok majd egész nap. Az a típus, mint a Turgenyev asszonyai.

A természet, persze, az szép - nagyon szép, de hát Alföldünk csak szebb, s ugyancsak nehezen várom a tavaszt. Ugyan mit érezhetnek a fecskék?

Te boldog, boldog ember, hogy már nemsokára hazamehetsz. Mégsem tudod, hová jutsz „tiszteletes”-nek? Hát a versfaragással mennyire vagyunk? Van sok új rigmus? Hej, be jó lenne most elbeszélgetni, otthoni alkonyatról, otthoni pitymallatról!

Az Isten megáldjon, édes Miskám, írj nemsokára vén barátodnak

Zsigának

Menton Alpes Maritimes. Hotel Alexandra.

 

Címkék: levél Szabolcska Mihály

1893. november 29.

 2013.11.29. 12:00

CZÓBEL MINKÁNAK

czóbel_minka_1.jpgNizza
1893. nov. 29.

Kedves Barátnőm!

Már roppant kíváncsisággal várom új kötetét.maya czóbel minka.jpg

Kérem, küldjön egyet Malonyay Dezsőnek s egyet De Gerando Antóniának. Kik mind a ketten nagy érdeklődéssel várják a könyvet. Tán Malonyay írni is fog róla.

Malonyai_Dezső.JPEG

Én erről a kötetről nehezen írhatok. A sajtó nem venné jól, s nem használnék, ha megtenném. Most egy kicsit pihenni kell ezzel. Úgyis a három cikkből majd egy tanulmányfélét csinálok s az majd tanulmánykötetemben jelenik meg. Gányó Julcsa prend beaucoup.

Rippl-Rónai, kit nem is ismerek, egy magasztaló levelet írt róla, mesterműnek mondván. De Gerando Antónia Malonyay Dezsőnek azt írja a könyvről: „- elolvastam G. J.-át, le se tettem. Egészen el voltam ragadtatva. Tudja, édes lelkem, ez az igaz. Én nem vagyok se író, sem művész, se nem értek a maguk ezer nyakatekert teóriáihoz. Hanem azt követelem egy műtől, hogy gyönyörködtessen, és azokat a nemes húrokat pendítse meg bennem, melyek a mindennapi életben nincsenek alkalmazásban. Való legyen, és gyökerei a földből induljanak ki erőteljesen, de vigyenek az égig fel, föl a szellemi élet magasabb régióiba. Ha ezt nem éri el egy mű, akkor lehet tőlem benne akármily talentum, nem remekmű. Hogy miképp visz a művész ily magasabb régiókba, az az ő dolga - de odavigyen. Csak akkor fogják egykor a művészek pótolni a vallásokat, fölvíve a lelkeket az önzetlen magasba. Hát ezt teszi Gányó Julcsa, a nemesebb húrokhoz apellál, s amellett talentum is van benne, afféle modern talentum, amibe most mindenki belebolondul. Nehéz volt, mikor Gányó Julcsa bemegy a kocsmába, s ott áll szemben Szilaj Bálinttal. Azt találom, hogy remekül találta el. Igaz és azért fennkölt. Nem komisz. Komplikált, mint ahogy a modernek szeretik, kik kerülik az egyszerűt és mégis egyszerűen oldotta meg... (Itt Maupassant-ról) ... ahol én érzem, hogy erőlködik a szerző, hogy mindenáron valami bizarrt hozzon elő, hatást vadász, az nekem nem remekmű. Az is hatást gyakorol reám, ha egy tolvaj reám ugrik éjfélkor töltött pisztollyal kezében. De ennek semmi köze a művészethez. Ez jó az amerikainak, aki morális spleenben szenved s a művészet iránt nincs érzéke, hát ilyen erős hatás hozza rezgésbe. De az igaz művésznek egy gyenge fuvalom is elég. Elég, ha a költő van egy bizonyos lelkiállapotban, azt megérzi, ő is benne lesz. Ez az én érzésem. Mais je ne vous le donne, mon ami que pour ce qu’elle vaut...” és végül „Justh nem prédikál és mégis a hatás az, mintha egy imát olvasna az ember, egy olyan imát, arról, ami legnemesebb van a magyar népben...”

Lássa, ilyen pár sorért érdemes írni. Többet ér ez nekem De Gerando Antoniától, ki tudja, mi az élet, a szenvedés, ki élt, küzdött, csalódott, ki látott felfelé és lefelé, mint amennyit olyan S. Mici féle léhaságok - elvehetnek morális lendületben. Parbleu, neki nem tetszhet A pénz legendája, ki - Károlyi Mihályra bazíroz!!. Károlyi Mihály 18-19 éves, nagybeteg fiú. Higgye el, ha meg nem írtam volna „A pénz legendáját”, hát megírnám újra, de jobb nekik, hogy már megírtam. Levele nagyon érdekelt. Ha az a fiatal Fráter igazán érdekes, küldje el hozzám jövőre, vagy ha lejönnek, hozzák el magukkal. De hisz igaz, tavasszal majd látom Anarcson. Elhozom majd kegyes engedelmükkel Melchior de Polignacot is, ki iszonyúan érdeklődik a maga dolga iránt. Nizza adorabilis - - egész Párizs éspedig a szent olajerdők közepén.

Az Isten áldja, öreg barátja

Justh

Pár napot Keményéknél (Nemes Zsuzsikával és férjével) töltöttem. Kedves - gyerekek.

Címkék: levél Czóbel Minka

1890. november 29.

 2013.11.29. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

czóbel minka2.jpgPalermo
1890. nov. 29.

Kedves Kollégám!

Pár napja (viharos átkelés után) Palermóban - a virágok városában. Abban a városban, amely tán a legelső Olaszországban, amelynek „hangulata” - még a szívemig is eljut. Inkább oriens, mint Olaszország, s inkább Spanyolország, mint az oriens. Tropikus kertek között, orientalis és bizanci dómok, körülkerítve Görögország hegyeivel - -

Palermo.jpg

Ma egy görög templom oszlopai alatt belebámulok a végtelenségbe, a létező poézise fog meg, holnap a kapucinusok katakombáiban a fekete s a misztikus kap meg, holnapután egy kocsmában Spanyolország szellemét érzem. Nem bántam meg, hogy erre vettem utamat.

Tegnap egy boltban Paul Bourget-val találkoztam, kivel egy időben nagyon sokat voltam Párizsban. Azóta ő megházasodott, én pedig majd meghaltam. Volt miről beszélni, a felesége is vele volt, pici, igen nőies - férfias ruhákba öltözött asszonyka, ki férje számára (legalább úgy reménylek) tudományos könyveket kutatott a könyvkereskedés polcain.PaulBourget.jpgMúltkor egy sailor’s restben töltöttem angol matrózok között az estét - - - Souvent la vie varie! S mégis mindig ugyanaz. Hol van az új? emberi szívben, a természetben? vagy abban, ami nincs, s amit mindig keresünk? ki tudná megmondani. Önmagunkban tán még a leg­több­ször - - de ez az új nem mindig kellemes, mondhatom.

Még pár nap Európa - s aztán újra az öreg Oriens -

9-én megyek át Tuniszba, ott egy hétig, azonkívül bejárom a régence érdekesebb helyeit mind, úgy karácson táján téli szállásomra Biskrába - a Szaharába.

Így címem 15-ig Tunisz poste restante, aztán pedig Biskra (Algír) Hotel Szahara.

Ha ideje engedi, írjon és tartsa meg jóakaratában régi hívét

Justhot

Istvánnak pár nap múlva írok.

 

Címkék: levél Czóbel Minka

1889. november 23.

 2013.11.23. 14:00

CZÓBEL MINKÁNAKCzóbelminka_1.jpg

Kairó
Shepheard’s Hotel
1889.

Hajó mindig szerdán indul.

Igen tisztelt Kollégám!

Kedves levelének végtelenül megörültem. Ha tudná, milyen hangulatban élek!

De inkább nem mondom el, csak elszomorítanám. Csak annyit mondhatok, hogy a honvágy ilyen mértékben, mint mostanában, nem lepett még meg soha. Itt érdekes, gyönyörűszép, tele élettel minden. De hát én fáradt vagyok, s a nagy zaj meg az idegenek tönkretesznek.

Azt hiszem, az utazás csakis és kizárólag egészséges embernek való. Betegnek intimitás mindenképp, nyugalom s egyformaság. Azt hiszem, most egy ezer esztendős törvényt mondottam el - de hát eddig nem tudtam, mert beteg még nem voltam eddig, lehet mondani, soha.

Jó lenne most a hazai ősz fagyos szele - ha kandalló mellett, baráti körben, meleg szobában hallgathatnám. Úgy érzem, megfagyok az afrikai forró napon.

Enfin que faire? A csiga behúzta magát házába, én is ezt fogom tenni, önmagamba vonulok, írni fogok - s gondolkozni, hogy nagyon, de túlságosan nagyon ne érezzek. Ez a recept!

Majd eljő az igazi tavasz is még majd. - Az utolsó pesti napok? Bizony, nagyon szépek voltak! s kivált nagyon nehezen felejthetők. Tudja, az utolsó két nap folytonos búcsúzásával - na ezt nem szeretném még egyszer életemben ilyenformán újrakezdeni. György tallérja szerencsét hozott, a hajónk nem robbant fel. Pedig kicsibe múlt, hogy így nem történt.

Az Isten áldja - írjon, s ne feledje el kollégáját

Justhot

Kairo_Shepheard's_Hotel..jpg

Címkék: levél Czóbel Minka

1889. november 23.

 2013.11.23. 12:00

FESZTY ÁRPÁDNAK

feszty árpád2_2.jpgKairó
1889. nov. 23.

Shepheard’s Hotel

Édes Öregem! Tudod-e, hogy kicsibe múlt csak, hogy szerdán éjjel hajóstól együtt légbe nem repültünk. Itt a katasztrófa leírása, levélileg megírni nem volna „hangulatos!”

6 napig tartó igen szép csendes tengeri út vége ez volt. Képzelheted, hogy felizgatott, még most is beteg vagyok belé. Most csak magamról, édes öregem, utamról majd bőven „A Hét”-nek fogok írni.

A_Hét_1900.jpgAz oriens elragadna - ha olyan végtelenül elhagyatottnak nem érezném magamat ebben a lármás tarkabarka dekorációban. Tegnap még lázam is volt, köhögésem sem szűnik. Hátha rossz helyre jöttem? Különben bárhová is mentem volna most, rossz hely lett volna reám nézve. Úgy hiányoztok nekem, oly dermesztő fagy vesz körül - úgy érzem -, dacára a májusi napnak s virágzó rózsáknak. Mindenütt jó, de legjobb otthon, rájöttem én is - vége a Kozmosznak. Az egyiptomi tájkép, amely alföldünkre emlékeztet, még szomorúbbá tesz. Hat hónap! Száznyolcvan nap! Hány végtelen hosszú percből fog ez állani.

Majd dolgozni fogok, csakis ez a vigasztalásom maradt.

Az Isten megáldjon, feleséged kezeit csókoltatom.

Hála mindenért, hála a sok jó emlékért, melyen most kérődzöm! Szerető barátod

Zs.

Kairo_Shepheard's_Hotel..jpgKairó, Shepheard's hotel

Címkék: levél Feszty Árpád

1889. november 23.

 2013.11.23. 10:00

CZÓBEL ISTVÁNNAKczóbelistván109._astefanczobel2.jpg

Kairó
Shepheard’s Hotel
1889. nov. 23.

Édes István!

Plus ou moins szerencsésen megérkeztem ide. Most itt vagyok, lázaim vannak, de azt mondják ezen minden idegen átesik. Kairó? nagyon is orientális jellegű nekem, inkább a Kalifákra, mint régi Egyiptomra emlékeztet, s azért nagy örömmel fogadtam meg az itteni legkiválóbb orvos tanácsát, ki ma megvizsgált, hogy a tél nagy részét Dél-Egyiptomban, Luxorban töltsem. Így a régi Thébában, Karnak mellett.

Lenormant-t nagy érdeklődéssel elolvastam, most még Mariette-et szeretném itt valahol megkapni, de hát ez úgy látszik nem lehetséges, itt főleg csak angol spinster regényeket olvasnak - egyebet semmit. Mégis majdcsak Európából kell majd meghozatnom.

Hogy megy a munka, hogy hazatértél? Reménylem (mindnyájunk örömére), hogy kedvvel és kitartással. Erre a könyvre mindnyájunknak szüksége lesz. Azért „szerencse fel!” Hogy vagytok a Révai testvérekkel? Mikor jelenik meg a kötet?

Kérlek, légy oly szíves Lászlónak megírni betegségemet, hogy itt vagyok, meg hogy nagyon is várok tőle pár sort.

Méray-Horváth írt néked?

Misi bárónénak kérve üdvözletemet átadni, maradok hűséges barátod

Zsiga

Pardon a malacokért, de a tinta rossz, meg - lázam is van.

Címkék: levél Czóbel István

1892. november 19.

 2013.11.19. 10:00

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

jókai róza_1.jpgBombay
1892. nov. 19.

Kedves Komámasszony!

E percben érkezem. Nehéz szívvel hagytam ott a hajót, szinte - az „otthontól” váltam el, midőn fedélzetét elhagytam. Oly bűbájos utunk volt, oly elragadó déli és esti hangulatok, olyan színpompa, amilyenről eddig fogalmam sem volt. Kora hajnalban emelkedett ki a halványzöld tengerből (amely a láthatár szélén lila színbe folyt) az opál minden színeit játszó - de azért fehér alapszínű Bombay.

Bombay_Taj_Mahal.jpgAz utcákon indiaik, perzsák, sut-ok, afgánok, angol tisztek, buddhista szentek a templomok ajtai előtt, [...][1]-ban levő fakírok - kígyóbűvölők, félmeztelen bajadérok - - s amellett a legtökéletesebb magány. Nem ismerek senkit, s nem is akarok. Ma délután a Tower of silent-ben voltam, egy bűbájos kert közepén ritkás fehér torony, amelynek lépcsőin Zoroaster tanítványai halottjaikat örök nyugalomra teszik. A saskeselyűk pár óra alatt falják fel a siratottakat. Kik magukkal az életből csak a - csendet viszik!

A Tower of Silence - Bombay (Mumbai) 1880's.JPG

Pár virág onnan nem olyan szép, mint az őszi rózsák, de hát az örök nyár országában csak ilyen virágok vannak. Nemsokára többet.

Árpádnak mondja meg, hogy mind e színeket látva - sokszor jutott eszembe az érzésvilága. Ide kéne jönnie.

Kezeit csókolja           

Justh

Lahoreból, hová megyek, egy hónapig megy a levél Európába. Ezért kérek egy kis türelmet s elnézést. Gondolatban csak ott leszek magukkal.

 



[1] olvashatatlan szó

Címkék: levél Feszty Árpádné Jókai Róza

1892. november 18.

 2013.11.18. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Czóbelminka_1.jpgA tengeren Bombay felé
1892. nov. 18.

Kedves Barátnőm!

Dacára, hogy az ilyen tengeri utazásnál annyi, de annyi idegennel van az ember, kikkel semmi sincs közös, dacára, hogy sok komforthiánnyal jár, dacára, hogy néhanapján igen hosszúnak tűnik fel a nap - mégis nehéz szívvel hagyom el a tengert. Holnap este, vagy holnapután reggel Bombaybe érünk. Ily gyors utat még kevés gőzös tett, jóformán csak 15 napig leszünk Trieszt óta úton. 10 év előtt még vagonon 25-ig tartott, s nyáron, midőn Maisonnok fújnak Bombaytól Adenig, eltart az út 10-12 napig. Én rendkívül hangulatosan értem. Jóformán tökéletesen egyedül, lévén társaságomnak jó része commonplace és pinikhe, reggel korán egy kis zene, aztán olaszul tanulok (ez utóbbi bogaram), majd séta fedezeten. Délután a fedezet élén belebámulni a végtelenségbe, elnézni az Indiai-óceán repülőhalainak játékát meg a világító algákat, tea után lemegyek a hajó népéhez -, matrózok, [...][1] és gépészekhez, s énekelem velük énem jobbik felét: azt, mely az egyszerűhöz húz. Néhány nagy barátom is van ezek között, egy öreg tüzelő, ki 21 év óta járja a tengereket. Egy másik, ki pár ciklonon keresztül tudja tüzelni gépét. Naponta 8 óra, néha 75 Celsius hőségben. Én Istenem, hát ilyen is lehetséges! Hát minden foglalkozásra akad ember? Este ebéd után elhallgatom az indián egyhangú énekét, majd midőn már az egész hajó csendes, a tündöklő tündérmesék tengere: az Indiai-óceán.

Várna felé, ha jövök, még jobb lesz, akkor egyedül leszek jóformán a hajón. Tudja-e, hogy napról napra nehezebben kötök ismeretséget. Szinte félek az új emberektől. Miért? nem értem.

Ezt a részét az emberiségnek, amely itt vesz körül, alig tudom elviselni.

No, majd Mian Mirben másképp lesz. Tavaszt valószínűleg Korfuban töltöm, a tropikát után, tudom, az olajfák és ciprusok után fogok vágyódni. Midőn a görög szigetek mellett hajó tűnt el, eszembe jutott az a régi - athéni hangulat, midőn az Akropolisz tetején úgy éreztem, hogy megértettem (s tán) felfedeztem a magyar népet. Ezért szeretnék visszamenni. Mennyire van a Mayával, már alig várom. Nagyon kedves könyvem lesz.

Majd pár nap múlva with the regl. mail többet

Justh



[1] olvashatatlan szó

Címkék: levél Czóbel Minka

süti beállítások módosítása