1888. január 1., vasárnap

 2013.01.01. 08:00

Majd halálra fagyva reggel 6-kor Párizsba érkezem. Dideregve ülök a sapin[1] fenekén, s így fog el az első párizsi hangulat.

Fürdő etc. etc.

10-kor Noël Goldsmithhez, ki majd kiesik ágyából, midőn belépni lát az ajtón. Úgy látszik, senki sem tudta, hogy megérkezem.

Pár konvencionális örömnyilatkozat után elmondja, hogy az utóbbi napokban igen sokat beszélt rólam apropos de mariage Maurice Bernhardt - Terka Jablonowska, ce qui est actualité du moment à Paris.[2]

Tőle Lorinhez, ugyanaz a fogadtatás. On est charmé et épaté de me voir![3]

Nála reggelin a még mindig taktusra szellemeskedő Humberthszel és Des Mazyval.

3-kor Lambrecht Kiss Margithoz, ki úgy látszik, igazán megörült jövetelemnek. Megmutatja bébijét, ki nagyon megszeret s férjét.

Ott még náluk egy csomó Fbg. St. Germain-i úr és dáma. Styl Louis XV. mozdulatok azon kor szelleme nélkül. A régiségről az aranyozás lekopott!

Innen Jablonowska hercegnéhez - egyedül. Nem volt fogadónapja, de azért elfogadott.

Eleinte elforgatta a szemeit, mint ahogy ez a hercegasszonyhoz illik, ki egy „cabotine”[4] fiához volt kénytelen adni a leányát. Ez a „jeu”[5] egy pillanatra meglepett, de aztán megértettem, bennem a k. k. előítéletek képviselőjét látta, akinek lassan kell a keserű falatot beadni. Aztán finom árnyalattal átment Sarah érdemeire, hogy mily nagy színésznő stb., stb. (amit már úgyis tudtam), ezután Maurice-t kezdte magasztalni - s végül arra jutottunk, amire én már rég jutottam, hogy tulajdonképpen ez a házasság nem is olyan igen borzasztó, mint amilyennek őneki entretienünk[6] kezdetén mondania kellett.

Elmondja aztán, hogy a „boldogok” csak öt hete ismerik egymást, s hogy Terka első találko­zásuk után hazajövet így kiáltott fel: „J’ai vu le fils de Sarah Bernhardt, eh bien voilà encore quelqu’un qui n’est pas mon type!”[7]

Eh bien il faut avoir cinq semaines - cinq semaines suffisent pour devenir „le type” d’une jeune personne „bien néé”.[8]

E „családi jellegű” konzervációnkat Terka: madame Bernhardt (amint anyja komornyikja jelentette) és férje, Maurice zavarták meg.

Terka átöleli anyját, s aközben kezet szorít velem: „Tiens Zsiga, d’où vient-il comme ça?”

„Il vient du pays des surprises - comme vous, ma chère amie”.[9]

Ezalatt Maurice-szal félig-meddig rokoni épanchement[10]-ok.

Terka: sötétkék angol ruha, egy nagy Tosca-kalap, amely finom arcélét kiemeli, óriási gyémántok füleiben.

Tekintete még merészebb, mint azelőtt.

Maurice: a quite english gentleman.[11] Igen rokonszenves (dacára, dacára!) s határozottan race. Különben igen szerényen viseli magát, keveset beszél.

Este Toscát néztem meg. A darab Sardou.

Modernizált romantika.

Sarah: a Français konvencióit tökéletesen elvesztette, azonban a Sarah-konvenciókban gyara­po­dott. (Ha ugyan ezt gyarapodásnak lehet nevezni!)



[1] bérkocsi, konflis

[2] M. B. - T. J. házassága apropójából, ami Párizst mostanában foglalkoztatja

[3] kellemes meglepetés számára hogy eljöttem

[4] komédiásnő

[5] játék

[6] beszélgetés

[7] Láttam Sarah Bernhardt fiát, bizony ő sem az én esetem!

[8] Szóval öt hét kell hozzá - vagyis öt hét elég ahhoz, hogy valakiből „előkelő származású” ifjú hölgy esete legyen.

[9] Nézd csak, Zsiga, honnan került ide?

  A meglepetések országából - csakúgy mint ön, kedves barátnőm.

[10] érzelmi megnyilvánulás, szívélyeskedés

[11] igazi angol úriember

Címkék: párizs sarah bernhardt noel goldsmith lambrecht kiss margit jablonowska.

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr954866434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.