1888. január 11., szerda

 2013.01.11. 08:00

2-kor a nagykövetségbe, Hoyos grófnéhoz, a nagykövet nejéhez. Ma igen rokonszenves. Kevésbé osztrák, mint rendesen. Nála madame Heine Furtado, Heine unokanővére s egynéhány francia (bonapartista) hercegné anyja és nagyanyja. Azonkívül Baronne de Karnel de St-Martin, egyike Párizs legchicebb asszonyainak, öreg férjével, kit maga után vonszol.

A követségről madame Blest-Ganahoz. Párizsi Rastacouère[1] szalon. Férje még két év előtt chilei követ volt. Igen sok és kiváló színek a szalonban, rózsaszín és halványkék lámpák. Hamis, utánzott rokokó bútorok. Chipre és opoponaxtól[2] telített atmoszféra.

Halvány színekbe öltöztetett házikisasszonyok à la Chaplin kifestve. A mamán nehéz fekete bársonyruha s levágott ujjú kesztyűk. On est aimable et spirituelle, le gazouillement des - colibris.[3]

Tőlük madame Floyd-Joneshoz, az amerikai arisztokrácia egyik igen disztingvált tagjához, ki hajdanában szintén az Hôtel du Palais-ban lakott. Mindenütt legitimista emblêmek.[4] Kétségbe van esve, hogy Amerikában nincs király. Rendesen eljár a XVI. Lajosért adott misékre, különben szellemes asszony s franciás allűrök.

Este ctesse Diane-nal s egy bande joyeuse littéraire[5]-rel a Chat noirba.

A grófnén kívül: madame d’Orange (une femme capiteuse, lèvres rouges et rougis - d’une beauté qui s’en va)[6], madame Beaujon (vieille garde), ms. Masson, Bergeret, Cordier (a poéta) és ms. Le Coroller de Vieuxville (a burgundi hercegek utóda).

Az établissement birtokosa és impresszáriója, Salis roppant udvariassággal fogad. A legjobb helyeket kapjuk. Igen furcsa maga a terem: a közepén a kis gyermekszínházszerű árnyjáték­szín (mon Dieu quel mot!),[7] az angol veres falon skiccek, festmények, japáni tárgyak, török legyezők, gipsz munkák, az „irodalmi társaság” maszkjai - szintén gipszből.

Két árnyjáték Caran d’Ache skicceivel (Tentation de St. Antoine et le fils, de l’eunuque).[8] Aztán kuplékat mondanak a társaság tagjai, így: Muzy, Mac-Nab stb. Très français et très drôle des Ange Pitous modernes.[9]

Ezután Fragerolles (zenész költő à la Rollinat) énekeli pár igen szép dalát. Megkapó hang, sok érzés - sok igaz érzés.

A társaság idősebb és gyengébb része 1/2 12-kor haza, mi (Vieuxville és Cordier) a boulevard exterieurökön[10] megyünk - megyünk tout en parlant sans savoir où et pourquoi.[11]

Staffage: az elragadó párizsi faubourg. A boulevard két oldalán kivilágított kávéházak, tele a Montmartre és Batignolles művészeivel, az aszfaltjárdán szerelmespárok, a libegő gázlámpák alatt elsuhanó árnyak, enyhe, majdnem tavaszias éjszaka, mintha a levegőt telítette volna az a parfüm, amelyet az előbbi mellettünk elsiető passante[12] ruhái árasztottak magukból - c’était minuit et nous parlions amour![13] Két oldalamon két tipikus alak - romantikus antitézis:

Ms. de Vieuxville. Henri quatre-ra emlékeztető profil, sasorr, fekete haj és hegyes chevalier mignon[14] szakáll, sötétkék mosolygó pár szem, sovány ideges test. Csupa nervus, kidom­bo­rodó erek homlokán és csontos, hosszúkás kezein. Telivér... Kora? Huszonöt vagy ötven.

Cordier. Kicsiny zömök fiatalember. Rózsaszínű, fényes arcbőr, a pápaszemen keresztül nevető, gömbölyű szemek. Rövid ujjak, nehézkes mozgású karok és lábszárak. Un homme grassouillet.[15] Ez - érdekes lesz!

Beszéljünk (ha már a paysage[16] is úgy akarja) szerelemről.

Cordier idealista, az asszonyt szárnyakkal látja, az asszony rózsaszínű és illusion ruhával jő a világra.

Vieuxville azt állítja - meztelenül.

Nagy disputa. Mind a kettő túlmegy a kellő határon. Úgyannyira, hogy a breton azt állítja végre, hogy egy asszony sem tehet arról, hogy nem úgy végzi, mint az a kárminszájú, ki előbb mosolygott ránk. Cordier kijő sodrából, s verseket (s méghozzá own made[17] verseket!) kezd mondani. Miután a tárgy mind érdekesebbé kezd lenni, Vieuxville elvisz magához.

Kis garçon appartement, rue d’Amsterdam. Közel ctesse Diane-hoz. Elég artisztikus, a plafondon japán függöny applikálva, csinos bibelot-k.[18]

Most Vieuxville konkrét eseteket hoz fel. Cordier pirul - et reste idéaliste.[19] Elmondja, hogy neki írni élvezet, a legnagyobb élvezet. Átjárja egész ez a gyönyör -

Én megjegyzem, hogy olyan lehet, mintha frissen fejt tejet inna - naivan azt mondja, hogy igen hasonló ehhez ez az élvezet.

Én szerényen megjegyzem, hogy én egészen más szenzációt érzek, ha írnom kell.

Most a társaságra tér a társalgás. Cordier elmondja, hogy irtóztatóan fárasztónak találja a párizsi szalonokat.

Különben igen naiv észrevételeket tesz.

En tout. Véganalízis. Vieuxville hat évszázad előítéleteit, vétkeit (des vices aimables)[20] és - szellemét örökölte. Szellemdús, mint Henri IV. mignonjai, vicieux[21], mint La Rochefoucauld - és mondain, mint De Quesne (Crime d’amour).[22]

Cordier. Ms. Prudhomme en poète. Il rêve des choses douces, d’amours sucrés, la femme c’est la Muse (en costume „place Clichy”).[23] Bámulja és féli a nagyvilágot, se pâme en voyant une marquise, mais refuse de lui donner son titre.[24]

Pas mon type ce dernier, par exemple![25]

Így együtt három óráig.



[1] feltűnően élő, gyanúsan nagyzoló idegen

[2] délszaki gyógynövény, illatszer is készül belőle

[3] kedveskednek és szellemeskednek, olyanok mint a csicsergő kolibrik

[4] jelvény, szimbólum

[5] egy sereg vidám irodalmárral

[6] csábos megjelenésű hölgy, vörös, rúzsozott ajkakkal, múlóban levő szépséggel

[7] Uramisten, micsoda szó

[8] Szent Antal megkísértetése és az eunuch fia

[9] Nagyon franciák és nagyon mulatságosak, Ange Pitou modern megtestesítői

[10] külső körút

[11] beszélgetve és anélkül hogy tudnánk merre és miért

[12] hölgy

[13] éjfél volt és mi szerelemről beszélgettünk

[14] III. Henrik kegyenceit nevezték így

[15] Kövérkés ember.

[16] táj, környezet

[17] maga csinálta

[18] csecsebecsék

[19] idealista marad

[20] szeretetreméltó bűnök, gyengeségek

[21] romlott, perverz

[22] Szerelmi bűntény

[23] Prudhomme, csak költőben. Édesded dolgokról álmodik, cukros szerelmekről, a nő nála Múzsa (Clichy téri öltözetben)

[24] elájul a gyönyörűségtől, ha egy márkinőt lát, de nem hajlandó őt rangjának megfelelően szólítani.

[25] Nem nagyon kedvelem az ilyenfajtát, annyi biztos!

Címkék: párizs

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr514873252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.