1888. január 10., kedd

 2013.01.13. 08:00

Délután Lambrechteknél, hol vagy tíz Fbg. St. Germain-i dáma. Common-place, much ado about nothing.[1]

Ebéd Jablonowskánál.

Mielőtt gyermekei jöttek volna, figyelmeztet a hercegnő, hogy főleg Maurice-szal beszél­gessek, mert nagyon féltékeny a fiatal férj - még őreá is.

Ez utóbbit halkan s nőiesen mondta. Úgy, hogy egészen meglepett.

Aztán elmondja, hogy Nizzán fog pár hetet tölteni, egyedül akarván hagyni egy időre gyermekeit.

Sarah_Bernhardt(1844-1923).jpgNemsokára megérkeznek ms. et madame Maurice Bernhardt.

Terka: fehér selyemruha, halványzöldes betéttel derekán, amely kiemeli olív bőrét. Nyakán gyönyörű gyémánt rivière, füleiben, karjain nagy solitairek.

Annyi gyémánt volt rajta, hogy akár udvari bálba is mehetett volna és - ruhájának nem volt uszálya!

J: Mon dieu, que vous êtes belle Princesse, que de diamants, où allez-vous donc ce soir?

Terka: Mais nulle part, je dine chez maman, et puis je vais chez une tante de Maurice, chez madame Richard.

La princesse: Eh bien mon enfant, tout ces frais pour nous?

Terka: Voyons maman, on m’embête.[2]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

És mégis dacára annak, hogy Terkán 60 000 frank értékű gyémánt volt egy családi diner-n, dacára, hogy petit Maurice karján lépett be a szalonba - mégis hercegnő maradt minden ízében.

Ennél többet nem mondhatok.

Maurice: Hogy is kezdjem csak, igen, egy óriási gardénia gomblyukában, gyönyörű, halvány rózsaszínű korall gombok mellén, elragadó gyöngyök mandzsettáiban - - -

Párszor eszembe jutott ugyan, kitől kaphatta madame Sarah Bernhardt ezeket a csinos ékszereket?

Szóval. Ma kiállhatatlan volt Maurice.

Il était jouant de snobisme.[3] Csak vadászatról beszélt. Előszeretettel emlegette anyja különvonatait, anyja gyémántjait, idegeit s ezerféle más dolgát.

Elmondta, hogy az utazásban őt is, mint az angol upper ten thousand-ot,[4] csak a vadászat érdekli, az ember mindenfelé egyforma unalmas és ostoba. Egy veres frakk s egy jó paripa többet ér a világ összes philosophjainál. De ez hagyján.

Még valami egészen más dolgot vettem észre.

Nem féltékeny anyósára, mint ahogy a hercegné ezt mondta és tán hiszi, hanem ki akarja nejét vonni anyja köréből, amelyet nem talál reá nézve nagyon tanulságosnak.

A hercegnével igen udvarias, de azért minden szavának éle van s pedig mérges. S a különben olyan bátor, szókimondó hercegné félénken, applomb[5] nélkül felelget neki. Fél tőle, fél hatalmától, amelyet leányára gyakorol.

Terkával szemben hidegnek tetteti magát, csak lopva néz hosszan, hosszan leányára, ki alig beszél, s úgy látszik, érzi maga is a helyzetet.

Különben egész ebéd alatt jóformán csak Maurice beszél.

Rajtam kívül még comtesse de Béthune, egyike Párizs legdivatosabb asszonyainak - itt idegen. Ez is hallgat.

Szóval temetési hangulat.

Midőn kivezettem a hercegnőt ebéd után, meghajtva magam előtte, erősen megszorította kezemet.

Életemben először szántam ez asszonyt, s rokonszenveztem vele. Bár egyéb tulajdonait mindig bámultam.

Maurice most nagyon bosszantott, szerettem volna valamit az orra alá kenni... ezt meg is tettem spontané.

A hercegnő felkért, hogy zongorázzak - - -

Eljátszottam Rollinat Causerie-jét, amelyet akkor írt, midőn Sarah-val botrányos viszonya volt pár év előtt, s amelyről akkorjában annyit írtak össze. Maurice ekkor 18 éves volt, s hallhatta eleget ezt a muzsikát -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az első akkordok után. -

M: Tiens - mais - si je ne me trompe, je connais ça, mais ce n’est pas hongrois ça - (megjegyzendő, hogy a hercegnő magyar darabok játszására kért fel).

J: - Non - c’est de Rollinat - Causerie - je pense que vous le connaissez bien - c’est si célèbre -

M: Ah - oui, c’est vrai.[6]

Egy percnyi csend, szemembe néz - s én aztán nyugodtan folytatom tovább a zongorázást.

Kár, mert Terkát nagyon szerettem, rokonszenves, érdekes asszony.

Ritkán fogom látni, mint madame Bernhardt-ot.

1/2 11-kor Munkácsyékhoz, hol nagy estély Ambroise Thomas tiszteletére.

Sokan, többnyire művészek és írók, a Chaplin család, Dumas leánya, az egész Thomas család, herceg Wrede, Brozik, Daudet nejével, Albert Wolff stb. stb.

Concert: Diemmer és két kisasszony adnak elő darabokat.

Legtöbbet madame Chaplinnel, ki igen exuberans[7] asszonyság, volt Pesten, s szeretne örökre ott maradni -

Típusa a már-már kivesző bonvivante-oknak. Des petites femmes grassouillettes et bombées partout![8]

Meghí hétfőire.

Igaz, még a Blest-Ganakkal is találkoztam.

A miniszter commonplace, mint mindig, leánya két évvel idősebb és okosabb. A másikat, úgy látszik, már ritkábban mutogatják.



[1] közhely, sok hűhó semmiért

[2] J: Istenem, milyen szép ön ma este hercegnő, csupa gyémánt, vajon hova készül?

   Terka: Sehova, anyámnál vacsorázom, utána Maurice egyik nagynénjéhez, madame Richard-hoz megyünk.

   A hercegnő: Na de gyermekem, mindez a fényűzés miattunk?

   Terka: Kérlek mama, ne bosszantsatok.

[3] affektált sznobizmussal beszélt.

[4] felső tízezer

[5] biztonság nélkül

[6] M: Nahát, én ezt ismerem, ha nem tévedek - de ez nem magyar (...)

   J: Nem, ez Rollinat, a Csevegés, gondolom hogy jól ismeri, hisz olyan híres

   M: Na igen, persze.

[7] túlságosan élénk, fékezhetetlen

[8] kicsit kövérkés, telt idomú asszonykák

Címkék: párizs bernhardt

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr14872673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.