1888. január 14., szombat

 2013.01.14. 08:00

És mert elfelejtem megmondani, hogy 10-kor keltsenek fel, egész éjjel nem alszom, attól tartva, hogy - nem ébredek fel a kellő időre.

12-kor Sarah-nál - a díva éppen csak hogy felkelt. Míg felöltözik, megnézem szegről-végről appartement-ját.

Kivált atelier-je érdekes.

Íme hotelje földszintjének (ahol fogad) a tervrajza:

tervrajz.jpg1 = kapualj
2 = udvar
3 = antichambre[1]
5 = szalon
6 = atelier a établissement[2] medvebőrökből -
       couche Sarah[3]
       b a vadállatok kalitkája, c kandalló,
       d az általa e percben mintázott szobor, f zongora
4 = ebédlő: l Sarah gótikus trónja, m ebédlőasztal.

A kapun belépve jobbra egy kis keskeny, hosszúkás előszobába jutunk, onnan egy sötét szalonba csupa bibelot[4]-val elárasztva.

Ezt az atelier-től egy japáni gyöngyfüggöny választja el.

Az atelier - Sarah szentélye. Szembe az entrée[5]-vel egy óriási kandalló, felette Clairin híres képe, amely Sarah-t ebben az atelier-ben ábrázolja. A kandalló felett egy csomó bronz szörny és Sarah egy kis szobra, mely Hamlet francia fordítóját (kinek neve most nem jut eszembe) ábrázolja.

A kandalló egyik oldalán az óriási vaskalicka (ma üres), amelyben oroszlánjai és gepárdjai voltak, másik oldalon egy nagy jegesmedve-bőrökkel leborított kerevet, amelyre keleti selyemszövetekből és hímzésekből sátor borul. Itt tanyázik majdnem egész nap félig fekve, félig a levegőben lebegve Sarah, az isteni.

Az atelier falait vérvörös posztó fedi, amely azonban alig látszik a ráakasztott tárgyaktól. Tőrök, képek, szövetek, szőnyegek, a zongorán kissé túl egy hangyász bőre, koponyák, japán álarcok, ritka legyezők, régi pergamenek, a sátor túlsó oldalán egy diadaljelvényektől megrakott panoplie,[6] legtetején Brazília zászlójával.

A panoplie alatt forgó étagère,[7] rajta egy nyitott pergamenre festett mágus könyv.

Ezen túl egy hosszú, igen bizarr könyvszekrény, rajta ezeregy bibelot. Felette a falon Maurice képe (tán tízéves korában) Clairintől.

Az atelier egyik sarkában a falon Haraucourt aranyalapra festett himnusza Sarah-hoz, a másikban szobrászállvány, alatta Sarah e percben fabrikált statuájával.

Bevallom, ez az atelier igen bizarr, de - nem tetszik, túlságos sok minden van felhalmozva, aztán meg sok lármás szín, úgyhogy az egész kissé nyugtalan.

Az ebédlő szebb, igen egyszerű arany alapú panneau-kon[8] modern genre alakok. Kitől? - nem láttam.

Egymás után érkeznek az emberek, jó részök el lesz küldve. A hercegné megérkezik, dühösen mondja el - hogy Barbey d’Aurevilly (ki véletlenül szóba kerül) 20 év előtt megénekelte, benne van a Diaboliques-ban.

Kifejti, hogy legjobban szereti, ha az írók hallgatagon emlékeznek meg róla.

Persze (s - sajnos), nem azok közül az asszonyok közül való, kiknek nincsen története.

Egy fiatalember jő be az atelier ajtaján: huszonhét, huszonnyolc éves lehet. Csúnya, de érdekes fej. Vastag orr és szájszélek, érzékiességtől duzzadt fej, elpuhult vonalakkal, de értelmes, élénk szemek.

Igen rendetlenül felöltözve, a ruhadarabok csak úgy lógnak rajta, nincs mellénye s nyak­kendője mint egy összelapított kötéldarab csügg le nyakáról: Edmond Haraucourt, a „Légende des sexes”,[9] „Amis”[10] s még néhány igen érdekes könyv szerzője.

En pays de connaissance,[11] mind a ketten hallottunk már egymásról.

Neki Magyarországban is vannak barátai, így: Szemere Attila és Hubay (ez utóbbinak opera­szöveget írt).

Konzervációnkat Sarah zavarja meg. Úgy van öltözve, mint tegnap. Kijövet a félhomályos szalon ajtaján, egy kezét magasra emelve félretolta a gyöngyfüggönyt, s megállt. Egy, az atelier üvegfedelén keresztültörő széles napsugár behintette egész alakját, tetőtől talpig minden fény lett rajta: aranyszínű haja, ruháján a hímzések, papucsa - még tán finom mosolya is.

- Mais voyons mon ami - mondja hozzám fordulva -, vous étiez déjà ici à 111/2.

- Mais non madame - à onze -[12]

Mind a ketten hazudtunk - udvariasságból, mert pont tizenkettőt ütöttek az órák, midőn megérkeztem. Ez ti. a halandók villásreggeli ideje!

Sarah mögött egész kíséret: Terka, Maurice, madame Guérard (ki már húsz éve kíséri mindenhová), a kis Sarah Bernhardt (unokahúga), egy Porte St. Martin-i színésznő, s még néhány alak (mint később megtudtam, egy zsurnaliszta s egy unokaöcs.)

Bementünk az ebédlőbe, Sarah felhágott trónjára, beburkoltatta lábait egy bársony pléddel. Ezalatt már valaki érkezett, ki kérdett tőle valamit, susogva félrehajol nagy székén, tán két percig beszél neki, X meghajtja magát, et Sarah nous appartient, mármint à nous à ses deux voisins: à ms. Haraucourt et à moi.[13] Én Terka és a Sarah között ülök.

Eleinte Shakespeare-ről beszélünk. Sarah legjobb munkájának Machbeth-et tartja. Nagyon szerette játszani. Igen kikel a franciák ellen, hogy megnyirbálják. Elmondja, hogy azt hallotta, hogy Reichemberg mint Ophélia nagyon rossz, én persze nem mondhatok neki ellent. Megkérdi, hogy miben tartottam jobbnak, Theodorában vagy Toscában. Én azt mondom, hogy az előbbiben. Ezért dühös lesz (mert persze minden művésznek utolsó opusát kell mindig legjobban dicsérni), én aztán, hogy védjem magamat, elmondom, hogy miért, elmondom, hogy Theodorában egy egész korszakot értetett meg velem. Hogy egyszer egy nemzetgazdásszal voltam meghallgatni, s még az is tanult játékából.

Ezt már mind megérti, s nem mond ellent. Maurice nemcsak hogy az én véleményemen van, de tovább megy, Toscában nem szereti anyját, nem tudja megnézni. Igen nervózus disputa, Sarah idegességében majdnem feltépi körmeivel az asztalkendőt, amelyre prestissimo tulipánokat és miniatűr Tour d’Eiffel-eket von rózsaszínű karmaival.

A disputa mind lázasabb lesz, közben még folyton változik, des mets très épicés[14] - Haraucourt-nak kell a société tourmentée-n[15] segíteni. Elmondja, hogy mint alakítást, ő is Theodorát nagyobbnak tartja (Sarah dühös ideges oldalpillantása), azonban les Fêtes de Tosca sont hors ligne d’après lui.[16] És érti, hogy Sardou Sarah rentréjára egy ilyen epatáns hatású dolgot írt, amelyben Sarah egész skáláját bemutatja. (Des petits regards reconnaissants de tous les côtés.)[17]

Sarah marad még mindig nyugtalan. Végre is ő nem tehet róla, hogy mindig ilyen szerepet kell játszania, mikor Shakespeare nem ér meg többet 50 előadásnál, Racine-re és Corneille-re pedig rossz a színházok. Ő játszana akár Szophoklészt is.

Beszélek neki Jászai-ról. Megígérteti velem, hogy elhozom hozzá, ha Párizsba jő.

S. Et puis - voilà des talents comme Haraucourt qui n’écrivent rien - sachez mon cher (mondja hozzá fordulva) qu’il faut absolument que vous écriviez quelque chose pour moi -

H. Une tragédie peut être -

S. Mais oui une tragédie en vers - des aléxandrins pas à la Victor Hugo, bien longs à longue haleine - et vous savez si vous n’écrivez rien je me mettrai à l’œuvre.[18]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Vége a társalgásnak az, hogy elhatározza, hogy magyar tárgyú dolgot fog írni, valamit a magyar történetből, s pedig a mi segítségünkkel. Haraucourt-nak a versekben kell segítenie, nekem az anyag beszerzésében, s a couleur locale megadásában.

Sarah az eszmétől el van ragadtatva - A hercegné is belévegyíti szopránját. Ilyenkor Sarah fátyolozottan merengve néz maga elé, s idegesen dobol ujjaival az asztalkendőn - décidément elle trouve la mère de sa chère Terka bête comme une oie.[19]

Átmegyünk az atelier-be. Zenéről van szó. Ez egyetlen művészet, amely semmit sem mond az Istennőnek. C’est un bruit comme un autre - non, un peu plus agréable - j’aime ça assez si je travaille.[20]

Az olyat azonban, mint a cigányoké, vagy Rollinat muzsikája, szereti. Az ilyenben azt találja, hogy több az inspiráció.

4 óra, mire elmegyek tőle. Rövid látogatás Tristan Lambertnél. Készakarva megyek hozzá, hozzá chez la légitimité incarnée.[21]

Untatott.

Rövid látogatás madame Goldsmithnél, ez is untatott, pedig nagyon eszes asszony.

Este Antokolszkijnál. Ez - kiállta a hangulatot. Még Sarah után is érdekes maradt, s pedig feleségestől együtt. Már azért is, mert (bár szelleme és világnézete hasonlít Sarah-éhoz) ellentéte abban, hogy az orosz szobrász, amennyire csak művész lehet - igaz és őszinte. - Sarah-ról éppen ezt az egyet állítani kissé nehéz lenne.

Mióta utoljára voltam nála, beteg, köhög, kissé lázas. Pár igen szép Palissy, egypár érdekes preraffaelisztikus kép, egy bizánci trón, pár abból a korból való hímzés és szövet. Intérieurje határozottan egyike a legharmonikusabb párizsi intérieuröknek, már azért is, mert tökéletesen ő, tökéletesen kifejezi egyéniségét, amely pedig nyugodt, harmonikus, komoly.

Pas de cabotinage du tout.[22]

Aztán meg nagyon jólesik koronként egy idegennek kibeszélnem magamat. Így jobban értem meg Párizst.

Csak valamivel jobban beszélne franciául, néha (kivált, ha felesége nincs ott, hogy segítsen) alig értem meg. Sokat beszél az orosz zenéről, Csajkovszkij szerinte a legkevésbé orosz mind között.

Aztán Olaszországról van szó, amelyet nagyon szeret, főleg paysage-áért, s a preraffaelisz­tikus reneszánsz előtti művészetért. Sajnálja, hogy még nem ismerem, azt találja, hogy még egy írónak is szükséges ez az atmoszféra.

Hosszan beszélünk Párizsról írandó cikkeimről, az elsőt (amely már majdnem kész) tökéletesen helybenhagyja. Majdnem 12-ig vagyok náluk. N. B. fél 8-tól!!!



[1] előszoba

[2] építmény

[3] Sarah pamlagja

[4] csecsebecsével

[5] bejárat

[6] fegyvergyűjtemény

[7] polc

[8] keretezett falrész

[9] A nemek legendája

[10] Barátok

[11] Nem vagyunk egymás számára ismeretlenek

[12] Kedves barátom, ... hiszen ön már fél tizenkettő óta itt van.

    Nem asszonyom, tizenegy óta.

[13] máris a mienk... a két szomszédjáé: az egyik Haraucourt úr, a másik én vagyok.

[14] cifra dolgok hangzanak el

[15] kínosan feszengő

[16] az a véleménye, hogy a Tosca Ünnepe egészen rendkívüli

[17] Hálás pillantások érik mindenfelől.

[18] Sarah: És íme egy olyan tehetséges ember mint Haraucourt nem ír semmit, tudja meg kedvesem              (...) hogy feltétlenül írnia kell valamit számomra.

    Haraucourt: Talán egy tragédiát

    Sarah: Igen, verses tragédiát, alexandrinusokban, de nem olyan hosszú, végeérhetetlen sorokat, mint             Victor Hugo, és tudják meg, ha nem írnak semmit, majd én látok munkához.

[19] Minden bizonnyal úgy találja, hogy kedves Terkájának édesanyja egy buta liba.

[20] Olyan, mint bármely más zaj, na nem, egy kicsit kellemesebb, mikor dolgozom, szeretem is hallgatni.

[21] a testet öltött törvénytisztelőhöz

[22] Semmi ripacskodás

Címkék: párizs sarah bernhardt

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr614873267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.