1888. január 19., csütörtök

 2013.01.19. 08:00

sarah.jpgAmint felkeltem s reggeliztem, Sarah Bernhardt-hoz. Nyitott haj, sűrű gombolyagban övezi fejét, alig érve válláig. Halvány rózsaszínes, sárga préselt bársony modern toalett. Halvány rózsák vállain. Nagyon szép volt.

Folytonos va et vient. Jablonowska, Jules Barbier (drámaíró, ki Jeanne d’Arc-ját akarja Sarah-tól játszatni), Stevens un gros jeune homme, beaucoup de bagout, bien habillé.[1] Egypár színésznő, Robertson, egy fiatal félénk, nőies mozgású angol festő stb. stb.

I. Tableau: Sarah a szoba közepén nyitott hajjal, lecsüggő karokkal, mereven nézve maga elé.

Szembe vele az angol festő, ki lerajzolja, s én zongorázok (magyar nótákat s Rollinat-t).

Egyik sarokban Jablonowska és madame Gros (Sarah impresszáriójának felesége) mozognak nagyokat, nagyokat nevetve.

Nemsokára megérkezik Barbier, un gros bonhomme pas de race du tout, ki Jeanne d’Arc-kal akarja Sarah fejét telebeszélni. Már oda is adta az orléans-i szűz bronzszobrát Sarahnak, amely ott áll a kandallón kihívóan szűziesen -

Nem, ez nem neki való szerep, par exemple. Azt hiszem, érzi ő is, mert csak hallgatja, amit beszél, szemeivel néha mereven belebámul az űrbe, s nem replikázik szavaira.

Amint az angol elvégezte rajzát, odaugrik egy szökéssel mellé a kanapéra, s egyik kezét rátéve a kis angol vállára (ez elpirult, parbleu), el van ragadtatva. Elmondja, hogy a Robertson által pergamenre rajzolt képet fogja memoárjainak első lapjára tenni.

Tehát - memoárjai is lesznek.

II. Tableau. Ezután elküld zongorázni, mert modellírozni akar, vagy másfél óráig verem a zongorát.

Az agyagból orr és száj kerekíttetik - belefáradva odajön hozzám, s végigkenyi a szakállamon az agyagot. Ça sentait très fort[2] - úgy látszik, parfümírozza az agyagot, amelyet használ.

Ötkor kikocsizik, én Taine-ékhez.

Taine - minden élő ember között az, ki leginkább imponál; s az egyetlen, akivel szemben mindig, de mindig lámpalázat érzek. Pedig a világ legjobb, legegyszerűbb és legjóakaróbb embere. S tán a legnagyobb is.

Je me sentais petit jeune homme en gravant l’escalier.[3]

Már az inas megismert, s mosolygó arccal jelentette nevemet (egyszer tudniillik ms. de Hirschnek jelentett be, képzelhető, milyen alarm mind a háziak, mind az én részemről).

Végtelen melegséggel fogadnak, én nem tudok egy szót sem szólni, s ők egy szóval sem mondanak többet, mint amennyit e percben megérezhetek.

Taine. Zömök, középmagasságú ember, széles, előregörnyedt vállak, lassú, figyelmes járás. Pápaszemei alól kissé kancsal szemei érdeklődve s érdekesen csillognak ki. Igen egyszerű ruha, egyszerű atyai modor. Mindig jobban érdeklődik a fejlődő, mint a kész tehetségek iránt. Ez igen jellemző, s tán ez tette egy egész nemzetközi irodalmi iskola fejévé. Követői: Brandes dán, Bourget és Vogüé franciák, Henry James amerikai.

Mais distinguons:[4] Brandes (dán+francia); Bourget (francia+angol+német filozófia); Vogüé (francia+orosz); Henry James (angol+francia).

Taine-t minden ember érdekli, mindent a megértő és megértető kritikus szemével néz. Bár kissé az általa felfedezett kritikai rendszer (milieu, hérédité, circonstance historique)[5] pápaszemén keresztül lát mindent. Inkább angol, mint francia. Ki nem állhatja a frázist s a szellemeskedést. Ha beszél, mondani is szeret valamit, s ha beszél valakivel, hallani.

Az igazságot (amelyet annak tart) mindig és minden körülmény között kimondja, ezért igen sokan változékonynak mondják, s ezt felróják neki. Az ember szinte azt hinné, ő találta ki e híres mondást: il n’y a que les sots qui ne changent jamais.[6]

Felesége méltó pendant-ja. Szintén pápaszemet hord, majdnem annyit olvasott, mint férje, de (s tán csak ez bas bleu-s vonás nála) kevesebbet bocsát meg. Leányok Geneviève. Encore une conglomération anglo-française admirablement réussie.[7]

Az angol leány egyszerű, keresetlen s amellett ladylike[8] modora - a missek commonplace-a[9] nélkül.

A francia tiszta ítélete - s az angol alapossága vegyült e lányban. Kár, hogy nem szebb. Kissé szegletes.

Náluk még vicomtesse de Vogüé (Melchior de Vogüé felesége), erről majd másszor; és vicomte Henri Bégouin, ki Magyarországban, Boszniában és isten tudja, hol utazott. Volt Strossmeyernél - s velem politikai disputába keveredett, amelyben Taine is részt vesz. Termé­sze­tesen teleszítta magát Strossmeyer elveivel. Különben Pesten Berczik Árpádhoz volt ajánlva.

Eszes fiú, a Journal des Débats-ba ír rendesen. Meg fog látogatni, Taine nagyon ajánlt egymásnak. Eszembe jutott, mikor Bourget-val boronált össze!

Aztán az akadémia gyűléséről volt szó, amelyről én (horribile dictu) semmit sem tudtam; nem olvasva tán öt napja újságot.

Taine-ék minden hétfő estére meghívnak, sajnos, a jövő hétfőn Huysmans-hoz ígérkeztem, s így csak a jövő hétre marad.

Este teára ctesse de Coubertinnél. A de la Chaussée-k. Zongora, politika stb., stb.



[1] kövér fiatalember, akinek be nem áll a szája és igen jólöltözött.

[2] Erős szaga volt

[3] A lépcsőn felfelé menet jelentéktelen ifjoncnak éreztem magam.

[4] Na de vizsgáljuk meg közelebbről;

[5] környezet, örökletes tényezők, történelmi körülmények

[6] csak az ostobák nem változnak soha

[7] csodálatosan jól sikerült angol-francia konglomeráció

[8] disztingvált, finom

[9] banalitás

Címkék: párizs sarah bernhardt

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr274873341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.