1888. január 20., péntek

 2013.01.20. 08:00

Afternoon[1] tea Mrs. Fr. Marshalnál, a japáni követség tanácsosának feleségénél.

Igen sokan.

Mrs. Marshal. Ladylike asszony, kellemes modor.

Leánya, Geneviève a legszebb leány Párizsban. Olyan magas, mint én. Finom profil, fekete haj, sötétkék szemek, a szó szoros értelmében hattyúnyak. Franciául, angolul s németül egyformán jól beszél, spanyolul, olaszul gitárkíséret mellett énekel. Szépen fest, szóval - une merveille pas mariée.[2] Pas de dot.[3] Az emberek mindenütt egyformák.

Itt még barátnéja, Lőwenhaupt grófné, a svéd követségi tanácsos neje. Eleven asszonyka, szeret táncolni s mulatni.

Főleg a köztársasági recepciókról van szó, úgy látszik, az elnökkel a genre nem változott. Tout comme chez Grévy.[4]

Tőlük maréchale Canrobert-hez, a híres Canrobert nejéhez.

La Maréchale: genre deuxième empire. Még két év előtt veresre festette haját, ma púderezi. Finom száj és orr, mosolya style Eugénie. Sokat és hangosan beszél, csakúgy, mint barátnői: duchesse de Mouchy, madame de Pourtalès stb. stb.

Mlle. Canrobert. Type: femme artiste.[5] Copurchic[6] mozdulatok. Kereken mozgó karok, néha à la Sarah Bernhardt két hüvelykujját lecsüggő övébe dugja.

Fantasztikus ruha; atelier szótár: „mon type”,[7] „une bonne tâche”[8], „dégringolons”[9] etc. etc. Különben egyike a bonapartista világ legeszesebb leányainak. S határozottan tehetséggel fest. Persze „école plein air” Bastien-Lepage genre.[10]

A lépcsőházban egypár kép tőle. A szalonok tele imperialista emblèmekkel (sasok, a császári család névaláírással ellátott képei, Louis Napoleon híres imádsága berámázva stb., stb.).

Mll. Canrobert-rel főleg Taine-ről beszélünk, kire ő is, mint minden bonapartista dühös. Legalábbis furcsának találja azt, hogy dacára annak, hogy princesse Mathilde intimjeihez tartozott, megírta híres könyvét Napóleonról.

Elég furcsa az a história, amit ennek apropójával elmond. Amint princesse Mathilde a könyvet elolvasta, egy névjegyet küldött neki, amelyen nem állott egyéb, mint ez a 3 betű: p. p. c.

Örökre elbúcsúzott tőle.

Akkor mondta Renan híres mot-ját: J’ai perdu une bien plus grande amie encore: l’église, par mes œuvres.[11]

Vasárnap este valószínűleg két helyen is találkozunk a Canrobert-ekkel: Pr. Mathilde-nál és ctesse Berthier-nél, hol tánc is lesz.

Este ctesse Diane-nál. Madame Monton, Cazalis feleségével, Bergeret, Marbeau, Masson, madame de l’Orange, mad. Brochot, ms. Coroller de la Vieuxville, baron de Cambourg de Boisjoslin stb., stb.

Eleinte nagy általános vita afelett, hogy vajon illik-e lâcher ses amis pour des amis qu’on a connu chez eux.[12]

Ennek apropójául: egy öregebb úr azt mondja ctesse Diane-nak:

- Moi pour ma part je serais jaloux en sachant que vous favorisez un de mes amis connu par moi -

Ctesse Diane. Dites au moins homme malhonnête, que vous étiez jaloux - on pardonne toujours la passé.[13]

Ezután mesdames de l’Orange és Brochot-val, valamint ms. de la Vieuxville-lel összeülünk, de össze egészen, une conversation plus qu’inconvéniante.[14]

Madame de l’Orange: une personne grande, des yeux noirs, teint mat. Belle mais ordinaire, 40 ans bien sonnés.

Madame Brochot plus que ça parbleu. Mais celle-là a beaucoup de distinction[15]. Olyan profil, mint Jean Goujon Dianájának. Style empire.

Midőn a két hölgy elmegy, nagy disputa is támad, hogy melyik lehetett szebb egyszer. (C’était cruel, du reste.)[16]

Az urak többsége madame Brochot-ra szavaz, madame de l’Orange mellett jóformán ctesse Diane foglal állást.

Boisjoslin igen helyesen jegyzi meg, hogy madame Brochot olyan, mint a második császárság legtöbb asszonya: hautaine, sourire glaciale en peu candée. Petit air dédaigneux qui - se fond par les chaleurs continus.[17] De alapjában egyszerű minden imprévu nélkül, míg a harmadik republika asszonya összetett, titokszerű. Az olyan, mint egy márványszobor - emez, mint egy szfinx.

Tea után 2-ig beszélgetünk Vieuxville-lel egy kávéházban. Mindjobban előtérbe lép nála a gentilhomme breton,[18] ki kétségbe van esve, hogy roturier-k[19] közé keveredett (!).

Különben igen érdekes dolgokat mond el a revolúció idejéből. Családjában eleget hallhatott erről: nagyanyját lefejezték, s édesatyja az anyatejet börtönben szívta magába.



[1] délutáni

[2] pártában maradt csodálatos leányzó

[3] Nincs hozománya.

[4] Pont ugyanaz mint Grévynél.

[5] Művésznő típus.

[6] A copurchic szó 1886 körül lett divatossá Edgar Monteil La bande des copurchics című regénye nyomán és a jelentése kb. választékosan elegáns

[7] a zsánerem

[8] hálás feladat

[9] lezüllünk

[10] plein-air iskola, Bastien-Lepage modorában

[11] Nagyobb barátot is elvesztettem: az egyházat, a műveim miatt.

[12] hűtlennek lenni barátainkhoz, olyan barátok miatt, akiket náluk ismertünk meg.

[13] Ami engem illet, én féltékeny lennék, ha tudomásomra jutna, hogy valamelyik barátomat, akit   általam ismer, különös barátságával tüntetne ki.

     Ctesse Diane. Mondja inkább azt, maga hamis, hogy féltékeny volt - a múltat mindig megbocsátjuk

[14] nagyon illetlen dolog így beszélgetni.

[15] Madame de l’Orange magastermetű, nagy fekete szemei vannak, bőre sápadt. Szép, de közönséges,   jóval túl van a negyvenen.

     Madame Brochot még idősebb bizony. De ő nagyon finom.

[16] Elég gonosz dolog, ami azt illeti.

[17] fensőséges; jéghideg, kissé mázas mosoly. Lenéző arckifejezés, de ez lassan olvadozni kezd.

[18] breton nemesember

[19] közönséges polgár

Címkék: párizs

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr884873349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.