1888. január 28., szombat

 2013.01.28. 08:00

Látogatás ctesse de Riaucey-nél. Duc de Nemours kamarásának nejénél. Kis vastag asszony, hogy magasabbnak lássék, igen hegyes s à la Tour d’Eiffel frizurákat hord, fejebúbján egy nagy tollal. Sokat beszél és gyorsan. Három dáma látogatja meg egymás után, mindegyiknek ugyanazt mondja el, egy házasságot (Lui 56 ans, Elle 49)[1], valamint azt is, hogy a barátnéja iránti kegyeletből nem mondja 50 évesnek („Notez qu’elle a 53”).[2]

Mind a három dámát elragadja „szelleme”. Különben a konverzáció jóformán csak házasság, betegség, házasságtörés és halálozásról folyik. Sokat beszélnek a fiatal Duc de Caze-ról, ki egy Singer kisasszonyt (a híres varrógépgyáros leányát) veszi el. On trouve ça monstrueux. „Mais mon dieu, 2 millions de revenus, puis - elle peint.”[3]

- Deux défauts de moins en tout cas - rá a felelet - assez, il me semble, pour être épousée. -[4]

Tőle ctesse de Béthune d’Auvergne-hez.

Meleg veres bársonyfalú előszoba, nagy aranyszegekkel kiverve, ugyanoly genre ebédlő.

Mauve selyem szalon, ugyanolyan bútorok, igen sok gyönyörű dolog, porcelánok, japonok. Az egész igen meleg, igen - hogyis mondjam csak. A levegőben átható ismeretlen illat - a szalon közepén a háziasszony ugyanolyan tónusú fogadó toalettben, mint szalonja.

Finom színek - szubtilis illat.

Comtesse de Béthune. Karcsú, magas, igen ladylike asszony. Kissé allongé[5] profil. Rokonszenves, mosolygó szemek, finom attach-ú[6] lábak és kezek. Igen meleg, érző asszony, abból a fajtából, akik zongoraművészekbe szeretnek.

Semmi a parisienne sziporkázásából. A párizsi élet train-train-jét[7] alanguine[8] szenvedi át. Mindenünnen elkésik, mindig az utolsó, de nem azért, hogy az elsőnek mondják. Csak annyiban akar tetszeni, amennyiben szeretni vágyik. Egy cseppet sem kokett. Félénk - s ha nem szeretik, s meg akarja szerettetni magát, ügyetlen, s veszít kevés szellemességéből, míg a parisienne-ek nagy része ekkor a legbriliánsabb. Igen jó race, mint Béthune, csakúgy, mint D’Auvergne, „croisée”.[9]

Nála Hohenlohe hercegné. Megmutatja appartement-ját, s a könyvekről beszél, amelyeket olvas.

Tudja az Isten, miért, de a szláv asszonyokra emlékeztet. Igen érdekes érzésvilága - mindaz, amit nem bír elmondani.

Este osztrák-magyar bál a Grand hôtel termeiben.

Hoyosék, Zichyék, Széchen, Hohenlohe, Munkácsyék, Mennsdorff-Pouilly, Borély de la Touche, Esterházy grófné, mll. Némethy, Münster, Moltke grófné, Bachen, duchesse de Morny, marquise Hervey de St. Denis, Koroknyay (festő, Munkácsy ez idei tanítványa) stb., stb. Fényes, unalmas nyilvános bál.

Négyesek: mll. Borély de la Touche, Zichyné és Munkácsyné.

Széchen és Zichy Fedor des messieurs ni poisson ni viande,[10] se O. se M.

Dévise:

„Hongrois daigne, autrichien puis - singe je suis!”[11]

Mennsdorff-Pouilly: Kis édes, fiatal macska, szép ruhák hivatalosan viselve. Azt hiszem, púderezi magát. Kezeit úgy hordja, ha jár, mint a pincsik, ha aufwartíroznak.[12] Édesen elforgatott szemmel mosolyog, nyakát megszegi; féloldalt nyugvó, édesen öntelt, kívül pomádés kikent, belül üres fejecske.

Különben Párizsban kinevetik.

Hohenlohe közelebb a weanerhez, mint oesterreichisch unmittelbarhoz.[13] S ez szerencséje, különben egy plein Autriche.[14]

Külön négyes, külön sarok a teremben, külön asztal (amely azonban igen csudálatosan ellepetik a misera plebs[15] öt-hat tagjától), külön levegő is, azt hiszem - csak a vacsora volt olyan rossz, mint a többi halandóké.

Három igen szép asszony:

Zichy-Wimpfen grófné: gyönyörű, fekete mély szemek. Leányos, mély érzésű lélek kifejezői, de a szemek alján vékony, halvány kékes stráf. A virágra pille szállott, egy együgyű, könnyű semmis pille -

Szegény virágok! Legitim hervadás!

Karcsú swelt[16] termet. Sovány nyak és karok. Mozdulataiban benne van az osztrák high tory lady[17] önbizalma s merészsége. Ami meglepne egy fiatal leányos, párhónapos asszonynál, ha - ezt a típust már mint leányt nem ismertem volna ottan.

Marquise Hervey de St. Denis. Ez királynői alak. Egy fejjel magasabbnak látszik mindegyik asszonynál. Magasra emelt hajlott orr, finom kis száj, hosszas nyak, gyönyörű mell és karok. A mellen és nyakon kirajzolt erek. Ez is büszke, de kivált a szépségére.

Különben is az osztrák grande dame és a francia modorában mindig az a különbség, hogy amaz gőgös, ez pedig büszke.

Amaz igen öntudatos, ez - olyan, aminőnek kell lenni.

Duchesse de Morny. A hírhedt fiatal Morny felesége, született Guzman Blanco leány. Kicsiny, sovány asszony, finom kis profil, madárszerű arc. Kis, alig látható bajusz. Igen fehér és igen rózsaszín.

Ennek színei hidegek (fehér, kék és rózsaszín), marquise Hervey de St. Denis-é melegek (mauve), Zichynéé forrók (vereses-barna).

Háromig maradok.



[1] a férfi ötvenhat éves a nő negyvenkilenc

[2] ugyanis ő ötvenhárom

[3] Szörnyűségesnek találják az esetet. „De hát Istenem, két milliós jövedelem, és a lány fest is.”

[4] - Ez mindenesetre két hibával kevesebb... és azt hiszem, ez elég is egy házassághoz.

[5] hosszúkás

[6] ízület

[7] mozgalmasság, szokások

[8] bágyadtan, erőtlenül

[9] vegyes származású

[10] se hal, se hús urak

[11] Méltóságteljes magyar, aztán osztrák, majd majom vagyok! - ez a jelszó.

[12] szolgálnak

[13] osztrák közvetlenség

[14] telivér osztrák

[15] nyomorult nép

[16] nyulánk

[17] magas rangú konzervatív

Címkék: párizs

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr474873386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.