1888. február 5., vasárnap

 2013.02.05. 08:00

7-kor este jövök le soirée-ra öltözve.

Az hôtel, e kisebb szabású Krähwinkel, az én újabb excentricitásommal van elfoglalva. Kate Morgantól, a 35 éves, gondolat és érzésben szűz, színházban sohasem volt, s mindennap meztelen aktokat festő piktornétól kezdve Gabrielig, a vén német maître d’hôtel-ig, mind énvelem volt elfoglalva - awfully shoking, awfully shoking indeed.[1]

Ebéd után Schärffenberg grófnéhoz. Némethy Emivel Petőfit olvasunk magyarból franciára fordítva.

10-kor princesse Mathilde Bonaparte-hoz, kinél még az idén nem voltam. Amint belépek az ajtón, nagy heurékával fogadnak, alighogy el bírom mondani körmondatos udvari bókomat a hercegnőnek. Egyenesen a zongorához cipel egypár fiatal leány és úr (a Canrobert-ek már bejelentették, hogy jönni fogok), s valcereket kell játszanom, hogy Claire Canrobert megmutathassa a bosztont egypár jelenlevő fiatalúrnak.

A valcer végeztével a Canrobert-ek egy más soirée-be mennek. A szalonban igen sokan: Robert de Bonnières gyönyörű, Andrássy Ilonára emlékeztető nejével, Henri Houssaye és amerikai születésű, hirtelenszőke, ideges mozgású felesége, Daubré (de l’Institut) stb., stb.

Princesse Mathilde. Alacsony, kövér asszony, meglehetős plebejus kinézés - és (horribile dictu) modor. Igen nemes gondolkodás és szív. Tán ez összhangban van előbbi hiányaival?

Én mindig csak azt csodálom, hogy tudta ez az asszony világhírű szalonját megalapítani, vagy a születés és a hatalom elég arra?

Igen commonplace az empire bája nélkül. Semmi, de semmi imprévu[2], maga az egysze­rű­ség. Profilját, voltak olyanok, kik királynőinek mondták: hajlott orr, sima homlok, húsos száj, arcok, gömbölyű áll, gömbölyű nyak, gömbölyű karok, rövid, igen rövid gömbölyű derék.

Az este babérkoszorúszerű hajdísz fején, óriási gyöngyök mélyen decolletírozott nyakán.

Udvari hölgye Baronne Abatucci. Disztingváltabb, finom arcél, könnyed modor. De semmi imprévu.

Appartement-ja igen szép. Íme tervrajza:

tervrajz2.gif

1-2 = a két kapualja fal által elválasztva
   3 = udvar
   4 = vestibule[3]
   5 = kis szalon
   6 = szalon
   7 = nagy serre szalon[4]
   8 = ebédlő

A nagy serre szalon volt mintája a második császárság bibelot ízlé­sének. Ebben az óriási üvegházban sikerült először a legkülönfélébb stílusok összehalmozása. A veres selyemmel fedett falak tele szebb­nél szebb képekkel (Levy, Héber, Tony, Robert Fleury stb.). A terem közepét I. Napóleon nagy mellszobra dominálja egy arany sas és egy óriási pálma árnyékában.

Alaptónus: veres és arany, így tehát az összbenyomás igen meleg.

Az asztalon japon bibelot-k, régi bronzok, sèvres-ek, stb. stb.

Nagy előnye e szalonnak, hogy az ember észrevétlenül távozhat. A n. 5. szalonba lép be az ember, kezet csókol a hercegnőnek aztán a serre-be lép, s ott marad addig, míg akar - ha távozásra üt az óra, a No. 6. sza­lon­nak megy ki az ember, amely szalon falain rokokó családi (?) képek.



[1] pfuj, rémes, micsoda szégyen!

[2] váratlan, meglepő

[3] előszoba

[4] melegház

Címkék: párizs mathilde bonaparte

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr204873906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.