1888. március 16., péntek

 2013.03.16. 08:00

Reggeli után ctesse de Schärffenberghez, ki igen rosszul volt tegnap este.

Aztán az Odéonba, hol Sarah darabját (Aveu) próbálják.

theatre-de-l-odeon.jpg

Sötét lépcsőkön, vagy öt percig botorkálva a sötétségben végre a színpadra jutok.

Hallom a színészeket szavalni, hallom Sarah hangját, amint instrukciókat ad, azonban a színpad az a részlete, ahol vannak, annyira el van barikadírozva, hogy nem találok oda. Végre hosszas keresés után, anélkül hogy valamelyik nyitott süllyedőbe estem volna, egy kis ajtón a kisebbített színpadra lépek.

Sarah a súgólyuk felett egy számára összeütött, a nézőtér oldaláról zárt, szekrényszerű alkotmányban ül, és onnan dirigálja a színészeket.

sarah.bmp

A színpadon Paul Mounet és mlle Sisos, az Odéon két csillaga. - Az első jelenetbe fogtak.

Sarah megpillant, int, hogy üljek a hátsó kulissza mögé.

A darab folyik -

Sujet-je ez: egy tiszt boldog házasságban él nejével, egy kis gyermekök van, ki a darab kezdetén elég komolyan beteg, szerelmi jelenet férj és feleség között, a feleség egyedül maradva, keserű szemrehányásokat csinál magának, hogy el nem mondta férjének azt, hogy gyermeke nem az övé, bár mindig szerette őt - - - s csak egy pillanatnyi gyengeség eredménye a bébé.

E percben a bébét ápoló irgalmas nővér rémülten rohan be, hogy a gyermek állapota rosszabbra fordult, s orvosért kell szaladnia.

Az anya kétségbeesése, a gyermek bölcsője mellett jajgatni kezd, s hangosan, fel-felcsukló jajgatásban elsírja erkölcsi szenvedését, s az Isten ujját látja gyermeke bajában - a büntető Isten ujját, a férj e percben belép, s hallja a kétségbeesett nő vallomását.

A férj meg akarja ölni, de előbb meg akarja szeretőjének nevét tudni. Az anya nem vall, most becsukja az ajtót, s azt mondja, addig nem ereszti be az orvost a gyermekhez, míg be nem vallja szeretőjének nevét.

Az asszony tördeli kezét, az orvos kiáltoz az ajtó előtt: „mais on est fou dans cette maison de fermer la porte quand le médecin arrive?”[1]

Végre az asszony engedve így kiált fel: ouvrez la porte à - son père.[2]

Az orvos, nem is figyelve rájuk, berohan a gyermekhez.

Explicatio, elle était attaquée entre deux portes - et elle était faible.[3]

A férj félig-meddig megérti a helyzetet, s miután a gyermek meghal, a bűnösnek megbocsát.

Egy nagy hibája a darabnak, hogy a férj mindent a nő egy a parte monológjából tud meg. Ez a modern színházi technika kritériumát nem állja ki.

Különben nagy tudománnyal írt darab.

A próba igen érdekes, Sarah minden pillanatban felugrik helyéről, s a színészek közé állva eljátssza hol egyik, hol a másik szerepét.Bernhardt,_Sarah_(1844-1923)_-_1875_-_ritratta_da_Abbema,_Louise_(1858-1927).jpeg

Kivált mlle Sisost tanítja, ki oly kicsiny lesz mellette, de oly kicsiny, hogy alig látszik - - -

Bár azt megint helytelennek találom, hogy Sarah azt akarja, hogy mlle Sisos úgy játssza a szerepet, mint hogyha ő játszaná. Pedig egyéniségeik között óriási a különbség, mlle Sisos körülbelül az, mint minálunk Molnárné volt. Finomabb fajtájú szubrett. Képzelhető, mily groteszk lesz akkor, ha Sarah széles, nagyszabású mozdulatait kezdi majmolni.

A maga egyéniségével még meg tudta volna teremteni a szerepet, így pedig tönkreteszi a szerepet is, egyéniségét is.

De ezt Sarah nem akarja belátni.

Paul Mounet jó, ez az alak, mely durvának van rajzolva, de azért alapjában (mint a konver­záció szerint mindig a durva emberek) jó ember, tökéletesen az ő pesant, kissé nyers egyé­ni­ségére van szabva.

Nem várom végig a próbát, az utolsó jelenetet újrakezdik a színészek, búcsú nélkül megszököm.

Mlle Readhez.

Louise-Read_3.jpg

Ott többi között Chevé. Egy öreg poéta, ki hatvanon jóval felül lehet, s mégis csak pár év előtt kezdett verselni. Ősz hajú, veres képű, heves vérű öregúr.

S ami a franciáknál elég ritka, disputirhans.[4]

Beleköt mlle Readbe, ki azt állítja, hogy az idegenek nemcsak az anyagát, de a formáját is megítélhetik a francia költészetnek. Ezt nevetségesnek, non sense-nek tartja.

Azt mondja, ennyire egy idegen sohasem juthat.

Ilyenformán pld. Mary Robinson nem élvezhetné Baudelaire formáját - míg egy akármelyik premier venu[5] francia igen.

Aber schwach.

Louise Readtől ctesse Diane-hoz ebédre, kinél még a Vacarescuk.

ctesse diane_2.jpg

Unalmas - az estély valamivel entrainírozottabb.



[1] Hát bolondok laknak ebben a házban, hogy bezárják az ajtót az orvos előtt?

[2] Nyissák ki az ajtót - az apjának.

[3] Kimagyarázkodás - a támadás váratlanul érte... és ő gyenge volt és engedett.

[4] okvetetlenkedő

[5] jöttment

Címkék: párizs sarah bernhardt ctesse diane paul mounet mlle sisos louis read

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr404916502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.