1888. március 17., szombat

 2013.03.17. 08:00

Sarah az Odéonba mondja, hogy megy, ott vár rám, beszélni akarna velem. Odamegyek várakozva két órát - s aki nem érkezik, az természetesen a díva.

Négykor madame de Gerandóhoz. Attilát nem találom.

degrandoattilasfelesgetelekiirn_1.jpg

Este nagy ebéd a követségen.

Osztrák m. atmoszféra!

À deux battans[1] feltárult az ajtó, s az otthoni aerarisch penészillat oly erővel tódult ki rajta - hogy majdnem rosszul lettem tőle.

Az udvari gyász tiszteletére a dámák hollófekete ruhákban.

Jelen: Wimpfen grófné, Zichy Fedorné, a háziasszony, Joseph Hoyos, Széchen, Zichy Fedor, Do Orsini a háziúr és én.

Wimpfenné az első német születésű dáma, ki ladylike.

Igen karcsú, magas, vagy negyvennégy éves asszony. Finom vonások, nagy fekete szemek. Elragadó (à la mad. Pourtalès) mosoly szája körül - ezt mindenesetre itt tanulta.

Kissé merev, osztrákos mozdulatok, éppen csak nyelve maradt Hochdeutsch.

Új alak még a háziúr testvére: [Üresen maradt] Hoyos. Igen rokonszenves ember, a társaság legrokonszenvesebb tagja.

Hoyos-arc, sűrű fekete szemöldökök, szürkéskék szemek. Kissé meggömbölyödött, de race orr.

Óriási bajusz, körszakáll - Hoyos-szakáll.

Hanem mégis minden kellemessége dacára csak nem ér fel a Hoyos család dísztagjával: Széchenyi Mariette-tel.

Diner külsőleg grand genre.

Igen nagy asztal szélesen terítve, minden személy között ülhetett volna még egy strohmandl.

Vagy öt inas, halk mozgás - de nem halk konverzáció.

Már asztal felett a Rozik, Rézik és Lizik istállószagú eleganciája lebegett.

Ez a tisztességes cocodette-ű genre.

Első negyedórában Zichy elmondta, hogy ebédelt Rotschildnál, mit evett, hogy volt az ebéd szervírozva, hogy következtek egymás után az ételek stb., stb.

Meg lesz beszélve, milyen volt a porcelán, milyenek az ételek, az üveg, szóval olyan snobish konverzáció, amilyet a szegény (!) kifigurázott Rotschild valószínűleg igen nevetségesnek és bornírtnak talált volna.

A desszert felé a női toalettekre ment át a társalgás.

Hogy kell a corseteket rendelni, hogy legyen vállban vágva, hogy az ember felemelhesse karját stb.

Azután Zichy (ez már a feketekávénál volt) kifigurázta feleségét, „hogy olyan kivágott cipőt hord, amelyet gumipántlika tart a lábon”.

És így tovább - - -

Nem, mégsem hittem volna, hogy ilyen rémséges stupid világ egzisztálhasson. És az a csodálatos az egészben, hogy egy páran a jelenlevők közül jó adag józan ész felett rendelkeznek (így Hoyosné, Zichyné, Do).

Most éreztem csak igazán, hogy mégis mennyire előbbre van minden Párizsban, mint nálunk; hiszen itt a legutolsó szabóné könnyebben és szellemesebben társalogna, mint ezek az igen high tory dámák.

10-kor megugrom, nem bírom tovább ezt a szalmacséplést hallgatni.

Ctesse de Béthune-hez, akinek rendesen insipide[2] légkörét még szellemesnek találom e három feketesárga légkörben eltöltött óra után.



[1] Az ajtó mindkét szárnya

[2] ízetlen, unalmas

Címkék: párizs hoyos sarah bernhardt teleki irén de gerando attila

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr74917289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.