1888. március 24., szombat

 2013.03.24. 08:00

V. r. u. Jean de Néthynél, aztán az Odéonba, hol Sarah és Clairin.

Elpróbálják az Aveut, egészen kivilágított háznál - a nézőtéren csak mi hárman és Porel, a színház új igazgatója. Mind gratulálunk Sarah-nak, mert így a darab valóban megragadja az embert.

Szenvedélyes, rövid, s mindvégig érdekes, bár nem egy helyen raide.

Paul Mounet kitűnően játszik, kivált arckifejezésével és mozdulataival ragadja meg az embert.

Sisos - nem rossz, csak sous Sarah. Magnet középszerű.

sisos.jpg

A darab végén a szegény mártírnő sikolya nem sikerül, mlle Sisos vagy háromszor újrakezdi, Sarah ideges lesz, felsiet a színpadra, s maga eljátssza a végszavakat, s néhány velőtrázó sikolyt bocsát ki fáradhatatlan gégéjén.

Az Odéonból a De Gerandókhoz. Attila igen-igen szíves. Főleg a magyar művek francia fordításáról van szó, miután Vautier (ki Révayéknál volt sok évig francia fiú) ráadta a fejét. A bökkenő csak az, hogy Vautier-nak abszolúte nincs a modern francia irodalmi nyelvről notioja - - -

degrandoattilasfelesgetelekiirn_1.jpg

Estét Antokolszkijnál töltöm. Már oly rég nem voltam náluk teán, hogy szinte különösen esik ez a nyugodt, egyhangú és hangulatos pár óra, amelyet a távol Oroszország szellemi zónája alatt töltök.

Mark_Antokolsky_3.jpg

Címkék: színház párizs sarah bernhardt némethy emy jean de néthy paul mounet mark antokolszkij mlle sisos

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr974925990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.