1892. december 7.

 2013.12.07. 16:00

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

jókai róza_1.jpgPunjáb
1892. dec. 7.

Kedves Komámasszony!

„Köztük” vagyok én minden este úgy 5-7 között, akkor, midőn az indiai nap zöldes - narancs - míg a [...][1] pusztán -, amely szakasztott olyan, mint a miénk. Ilyenkor haza, haza vágyom. Nappal csak megy, késő éjjel is, de napnyugtakor, nem tudom miért, de úgy meglep a honvágy - - ilyenkor aztán szép csendesen be-bebotorkázom magukhoz, Nácit félretolom, a gyöngyfüggönyt fellebbentem, s ott vagyok a maguk hajlékában. Minek is építették fel, ha én soha nem lehetek ott. Oly nehezemre esik ez a folytonos barangolás. Azt hittem, itt jobb lesz, mert egy barátomnál lakom. Dehogyis! Az első napokban csak ment, de most a fülembe zúg a falu minden zsivaja, s úgy érzem, a Punjáb virágainak illata igen hiábavaló.

Én Istenem, ha egyszer már a szilveszter estéjét otthon tölthetném. Úgy vágyom azok után a szép csendes, havas hangulatok után, midőn csikorog a hideg odakünn, de meleg a kályha tüze, s még melegebb az, amit az ember el nem mond ilyenkor. Messzi utazásaim erről ugye jobban hasonlítanak a száműzetéshez. Agglegénynek, száműzöttnek érzem magamat, hisz az idén már 30 éves is leszek![2] Az idő hamar eljár - a cserebogár meg hallgat.

Ma éppen csak ennyit tudok - Indiáról mondani. Ha többet akar tudni e szép országról, forduljon a Lloyd vagy Egyetértéshez.

Kezeit csókolja           

Justh



[1] olvashatatlan szavak

[2] tévedett: 1893. febr. 16-án lett 30 éves

Címkék: levél Feszty Árpádné Jókai Róza

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr995655221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.