Érsekújvárra Simi országoshírű, „gyors négyesén” - repülünk - s velünk a világ! Érsekújvárott ebéd, majd - kupéba, fel Bécsbe. Velünk Bogdán, az ügyvéd, és Hamar, a titkár. Bogdán. Középtermetű ember, alacsony homlok, egyenes orr, gömbölyű áll. Favoris-k,…

Délután Simivel a szomszédos Zsitvaújfalun lakó Szlávy Józsefnél. Szlávy. Egyike a magyar közélet legúriasabb alakjainak. Öreg, ősz, kissé már meggörnyedt öregúr. Igen úrias külső. Ókonzervatív modor, szokások. A régi magyar bürokrata típusa - - - Olyan a lakása,…

Egész nap lehangolt, rosszkedvű vagyok, tele önmagammal. Mást szeretnék, mint amit bírok és másképp, hogyan? ki tudná. Visszafojtottan ideges, tehetetlenül lázas, ebéd alatt gúnyos mindenkivel. Simi csak néz - de ismer. Ebéd után bemegyek szobámba, lefekszem, a plafonra meresztem…

Néveden a templomban ott a két „Madonna” is, az érintetlen s a - boldog. Kegl. Imre, mire visszajövünk már a teraszon ül és olvas. Eleinte common place discursus. Majd átmegy könyvemre, Párizs elemeire, arról beszél. Azt mondja, azt hiszi, igazam van. Egy csodálatos dolgot vesz…

Reggel Simi nagyon lehangolt, jegecesednek lelkében a maróti benyomások. Kicsinyesnek, utálatosnak látja azt a pályát, amelyre családi tradíciói utalják. Fáj neki - még nem szokta meg. Este cserkészni megy, én eléje. Azt mondja, az egész pürsch[1] alatt tele volt a lelke olyan…

Reggel haza Marótról, hála Istennek, megint Tajnán. Megérkezett már az új titkár, valamint Szt., kinyalt, megfésült tót pofa. Unalmas nyivákolás, tót katuska. Ez nem fog soká itt maradni, azt hiszem. Délután végtelen jókedvem szottyan, tán azért, hogy már megint itt vagyunk.…

Reggel az Erdődyekkel, Antonie-val, és a nála lévő elég rokonszenves, igen tapasztalt, igen unatkozó, igen epekedő angolnéval az erkélyen. Nézzük a bevonulást, ez itt nagy esemény. Mi lebámulunk, a publikum fel - ez is mulatság. Irma különben fotografíroz - ez most azok…

Az éjszakai harc után nyugodt, verőfényes reggel. Hátra mégis kellemetlen utóízt hagyott, amelyet nehéz legyőzni. Reggel Simivel azon gondolkozunk, mi történt volna, ha megmar. Én mindenesetre egy csomó levelet írok, aztán elkészítem a végrendeletemet - vagy akaratomat. Nem…

Charles Demaillyt olvasom Goncourt-tól. Demailly analízise tökéletesen illik reám: „A civilizált állapot egyik tüneménye, hogy felforgatja az ember primitív természetét, fizikai érzékelését átviszi a lelki sensoriumba, és lelki érzékeit olyannyira élesíti és finomítja,…

Reggel Siminél reggelizek. Szerelméről beszél, a - Holbein Madonnáról. A primitív asszony­ról, ki csak érez, s aki megvigasztalta a modern Éva iránt érzett szerelme után. Hűségesnek, nőiesnek találta, nem úgy, mint azt, akit örökre elveszített.Kérdi, hogy hiszem-e, hogy…