Nizza
1894. jan. 5-én.
Édes Miskám!
Nagy szomorúsággal olvastam leveledből a te házassági drámádat. De tán mégis jó vége lesz a dolognak,leszek még én a te keresztkomád is,Mihály gazda. Én ismét nagy-nagy beteg voltam; három hétig folyton vért köptem,három orvos is járt hozzám, s mégis alig tudták elállítani. Csak pár napja vagyok valahogy. Innen megyek is át Mentonba, hol valamivel melegebb van. Írjál oda, Miskám. Ha igen, minden esetre felkereslek már akkor,ha egyedül lesz a nagy költő. Mert elvégre is hozzá jövök,s őt akarom látni,nem a vendégeit. Csendesen,nyugodtan szeretnék veled egy-két hetet eltölteni. Miska, lehetséges lesz ez?
Ha nem,hát eljössz te Szenttornyára. Hisz Ókécskéről csak egy ugrás.
Hát könyved,Komám,mikor jelenik meg? Türelmetlenül várom. A Czóbel Minkáét láttad? Hogy tetszett?
Írjál,kedves Komám,szerető igaz barátodnak
Zsigának
