Bombay
1893. febr. 23.
The Esplanade Hotel
Kedves Kollégám!
Itt kaptam kedves sorait. Bizony, már hazafelé indulóban. Nem hiszi, milyen nehéz szívvel hagyom itt Indiát, hol annyi jó barátot találtam, s oly sok szép, nagyon szép órát töltöttem. Ha egyenesen hazamennék Szenttornyára, könnyű volna a dolgom, de - Pest, a panamizmus, mint nevezik. Milyen jó maguknak fönn a Tátrában együtt. Én is mindjárt felmennék, csak bírnám a klímát. De áprilisban vagy Nehrére, vagy Anarcsra bizonnyal elmegyek.
Az anarcsi Czóbel kúria
Erdélyben is akarok az idén pár hetet tölteni, mert egy erdélyi regény fő fejemben, amelyhez persze több adat kéne, mint amennyit kétszeri rövid tartózkodásom alatt szereztem. Aztán az idén maguk is lejönnek Szenttornyára.
Képzelje, a régi Benares romjai között járva egy elég ép szegletkövet találtam, amint hazaérek, elküldöm magának, egy kis lótuszvirágszerű hindu szent edény kíséretében. Istvánnak meg egy tibeti prayer wheelt hoztam.
Egyáltalán az idén egész múzeummal megyek haza. Kivált pár igen szép hímzést találtam. Dunsterville pedig nagy értékű Buddháját nekem adta. El kellett fogadnom, pedig ugyancsak szabadkoztam. Tudja-e, hogy D. hatalmas erővel kezd írni. A Civil and Military Gazette-ban
most ugyanazt a helyet tölti be, amely által Rudyard Kipling lett híres. Pár csudálatos finomságú dolgot írt az utóbbi időben, de majd elhozom - - Még itt is jobb a literátornak, mint minálunk. A Magyar Hírlap nem hozta a kritikát - -, s az indiai jegyzeteim, amelyek egy kötetre valót tesznek ki, még Wohl Jankánál hevernek. „Nem elég aktuálisak”. Ez a Pester Lloyd szentenciája. Tudja-e, hogy ugyane dolgokat egy amerikai revue is szerette volna s jó pénzért. Persze, én angolul nem írhattam, s D. még nem ért, nem fordíthatja le angolra, lévén igen sok az angol kormányról is benne.
No pár év még, s aztán Amerika! Dunsterville-lel összeállunk, s úgy fogunk írni. I’m tired out. Itt az arianizmus közepén még kevésbé bírom a messziről idecsapódó hagyma szagát.
Különben külföldön egészen másképpen állanak a dolgok. Egy nagy német revue egy régibb novellámat (a jövő nemzedéket) hozza, s jövő kötetemre Párizsban a legjobb kilátások. Azt tán írtam már, hogy Èmile Faguet a Revue Bleuben igen szépen írt A puszta könyvéről, s hogy Malean konferenciát tart róla a boulevard-on. A Fuimus pedig még jobban hozzááll a modern francia szellemhez. Meglássa, kedves barátném, hogy a Maya is meg leszen még értve egyszer, mi csak várjunk. A mi óránk ütni fog, mint ahogy az övék is ütend!
Ez az utolsó indiai levelem - - annyit még, hogy itt tavasz - -, de forró indiai tavasz, s végre is Pest mögött a puszta - - C’est long chose.
Az Isten áldja az „akadémiánk”-kal együtt
Justh
