Beniczky Bajza Lenkénél ebéd. Hivatalosak Cebrián grófné és két leánya, Róza és Mária, L. L., Lyka Döme, Justh Feri, Pejachevich Gábor, Patay Józsi és a háziak közül mrs. Hughes-Hughes (Bajza Ilona), Beniczky Agathe és Bajza Aladár. Összesen 14-en.

Beniczky Bajza Lenke.

Egyike a legjellemzetesebb magyar alakoknak. Látva ez asszonyt, érzi az ember, hogy az olyanféle anyagból, mint amilyen anyag Deák Ferenc volt, mennyire nem lehetne művészt faragni. Ezzel nem akarom Lenkét Deák Ferenchez hasonlítani. Oh nem!

Csak az anyag, melyből kivált, van Deák hatása alatt.

Józan, 2x2, tisztán látó asszony, ki ha férfinak születik, még jó politikus is lett volna belőle, így pedig (mint írónő) a művészetnek csak politikáját, konyháját érti, de ezt nagyon. Ennek a nagy tudományának segélyével alapítja meg hírét, s teszi népszerűvé magát. Beszámol az elemekkel, megméri súlyukat, és - elbánik velük.

Józan, nyugodt asszony, nem hozza ki sodrából semmi, kapjon egy rossz kritikát - vagy társadalmilag érje valami - parírozza ezt is, azt is, nyugodtan. És ez a nyugodtsága teszi jó társadalmi elemmé. Művészi érzéke = 0. Tudománya kevesebb. Érzése, mint egy literális szobalányé.

S a szobalány ír benne - ezért népszerűek dolgai. A falusi jegyzőnék, tanítók (publikuma) úgy képzelik el az elegáns világ életét, mint ahogy ő megírja. De közönségétől ez nem csoda, tőle, hogy így írja meg, meglepőbb. Hisz mióta Beniczky Ferihez ment, benne él - és mégis közte és társasága között áthatlan fal van.

Oka - hogy nem homogén hozzá. Lakása is jellemzi, amely a műérzék tökéletes hiányában leledzik. Pár irtóztató hamis bronz és olasz márvány szemetek mellett néhány csinos műtárgy. Japáni régi szekrény stb.

Férje: Beniczky Feri, középszerű politikus, ki miután Beniczky Lenke férje lett, ki írónő - most (kivált hogy politikában használhatatlan) a művészi ügyekkel lett megnyomorítva. Keveset tud mind ebben, mind abban, s éppen azért mindenben igen bizonyos. Különben a perfekt gentleman. Sem ruháihoz, sem lelkéhez nem fért szenny. S az utóbbi ma már érdem.

A család legrokonszenvesebb tagja mrs. Hughes-Hughes (szül. Bajza - illetve Heckenast, Lenke első férjétől). Fiatal korában kis regénye volt egy Berzeviczyvel, amelyet a világ soha nem akart elfelejteni. Szép se volt valami igen nagyon, vagyona sem volt, a Berzeviczy rokonság nem nézte jó szemmel. Így bizony nem csoda, hogy soha nem ment férjhez. Külföldön találkozott ezzel az angollal, ki elveszi - s boldoggá teszi. Meleg, eszes, józan eszű asszony, sokkal több és művésziebb tehetség, mint anyjának. Igen sovány nice alak, ladylike modor, mozdulatok.

Beniczky Agathe. Igen érdekes, de még nem kész leány. Hajlékony, lágy mozdulatok, egészen különös arcél, amely japáni, a japáni tipikus vonások nélkül. Igen szórakozott, hosszú társalgás majdnem lehetetlen vele. Ha nem figyel az emberre, mosolyogni, néha nevetni is szokott, amiért sokan aztán ostobának hiszik.

Bajza Aladár. Halvány, elmosott profilú egyéniség. Mindenütt az utolsó és a harmadik. Il est né superflu.[1]

Justh Feri az asztalnál Cebrián Mária mellé kerül - politikából. A két család kívánsága volt egyszer. És Lenke még nem tudja, hogy Feri jegyben jár Batthyány Máriával.

Én Cebrián Róza mellett. Une conversation rechauffée.[2] Érdekes leány, egyike a legérde­kesebbeknek Pesten. Rubens-alak - de több temperamentum, mint a Rubens-alakokból látszik. Sok, egész sok forró, csapongó vér. Művészi, mint a reneszánszban voltak; igen érzéki - így képes a zene hangjain keresztül belészeretni valakibe, kivel sohasem beszélt. Ebből az anyagból voltak a Medici asszonyok, Mária Magdolna, szóval azok, kiknek a legtöbb lett megbocsátva.

Mindenesetre érdekes, itt, a mai korszakban, egy ilyen eleven életet lehelő alakot látni. Pas d’anémie celle-là par exemple![3] Expanzióval bizalmas - s expanzióval hideg valakivel. Az asztal körül még L. L., az örök L. L., az elpusztíthatatlan L. L., az élve bebalzsamozott L. L., a mindent tudó L. L. - - -

Íme L. L.:

Története ez: Méray János, az idősebb, járt vele iskolába, ennek lett aztán olyan minde­nesféléje, s rajta keresztül jutott be a nagyvilágba. Hol igen kedvelt alakká tudta magát tenni, kivált a hatvanéves dámáknál. Mert ő mindent tud, s mindent jobban másnál.

Különben az elvont elegancia. Az „illem” testté válva. Minden mozdulata az illemszabályok legszigorúbb törvényei szerint követtetik el. Emberi nincs semmi egyéniségében, ő csak elegáns, he is only living the „high life”, nothing else.[4] Ha ma tudná, hogy Justh Feri vőlegény, s ma este már úgy félig-meddig deklasszálva lesz a Csekonichoknál, elájulna. Mert egész lénye azt fejezi ki, hogy erről semmit sem tud.

Leülve az asztalhoz, lassan lehúzza kesztyűit, egy merev mozdulattal megragadja a kanalat, másik kezével egy még merevebb mozdulattal végigsimítja haját, és egy legmerevebbel Lenkéhez fordul, ki szomszédnéje, és megdicsőült arccal a legutolsó pletyka elmondásához kezd - - -

Je les laisse[5] -

Ebéd után elébb Batthyány Gézáékhoz.

Csak a család otthon.

Emmy grófné ma is, mint mindig, egy chaise longue-on, très grande dame et très enfant à la fois.[6]

Idősebb Batthyány Géza. Magas, szálas ember, igen sok vér, erőt lehel teste, lelke. Igen pozitív ember, kevesen ismerik úgy a kétszerkettőt Pesten, mint ő. A szociális élet ezer fona­lá­val is biztosan játszik. A szó szoros értelmében egy életképes ember. Amellett született oligarcha.

Fia, ifj. Batthyány Géza tökéletes ellentéte. Finomult, majdnem elfinomult faj. Kevés vér, sok ideg. A legművésziebb egyéniségek egyike Pesten, anélkül hogy művész lenne. Mert hogy az legyen, ahhoz energia is kell, ez pedig az én jó Gézámnak tökéletesen hiányzik. Energia és ambíció - - - a két kellék híján minden megvan ahhoz, hogy nagy művész legyen.

Szívósság a nagy, gyengeség a kis dolgokban jellemzik még.

Vele Csekonich grófnéhoz. Az estélyben tout Pest. Az appartement-ok igen szépek, meleg színűek, összehangolva, nagyobb raffinement nélkül azonban.

Az egész estély a Batthyány Mária és Justh Feri jegyváltásáról beszél. Mindenki megtámad, mindenki ugyanazt mondja.

Hosszabb konverzációk Károlyi Irmával és Zichy Saroltával. Az előbbi a vejéről és a Zayakról egyáltalán, az utóbbi a „műpártoló” egyletről beszélt 1-ig.