V. r. u. Jean Berge-nél, ott Duvauchel, Lejeal, Fouquet.
Én igen ideges vagyok, miután megígértem Jean de Néthynek, hogy 4-kor pontban berukkolok Berge-zsel.
És Berge is menne már, de nem lehet, Duvauchel (a poéta), egy tán harmincöt éves, széles fejű, széles termetű, hadaró, békaszemű egyéniség feltartja, nem lévén lehetséges le mettre à la porte.[1]
Beszél munkáiról - s ha egy író elkezd munkáiról hadarni úgy - lasciate ogni speranza.[2]
Egymás után futnak a percek és a negyedórák, már 4 óra jóval elmúlt, s még mind fecseg, végre veszem kalapomat, s el akarok menni, Berge prend résolution et s’arrache de ce milieu.[3]
J. de Néthynél így csak tíz percet lehetünk, onnan ctesse Diane-hoz, kinél Elena Vacarescu, prince de Rohan és még többen.
Ctesse Diane megállapítja első nagy estélyének műsorát, több között felvéve Sully Bonheurjének recitálását is, Jean Berge mint Faustus, és Elena Vacarescu mint Stella.
Jean Berge Granet-hez megy, ki mellszobrát mintázza, az idei szalon számára, én meg haza, Bunny ebédel nálam.
Vele mlle Hanka Schjladerup hangversenyére.
Kevesen, de szép közönség, madame de Mac-Mahon és duchesse de Maillé, Munkácsyné, egy csomó d’Harcourt, stb.
Éppen mad. Mac-Mahon és Maillé mögött ülünk.
Mind engem, mind Bunnyt elkeseríti a publikum stupiditása.
A Tausig, Schumann és Beethoven darabok után alig hangzik fel taps, pedig a kis szőke, piros és fehér svéd művésznő igen jól adta elő, míg az ostoba Dinorah-árnytánc és egy néhány még banálisabb Tael-keringő után féktelen lelkesedésben tört ki a „tömeg”.
Mindig ugyanaz a nóta, az egyik oldalon a művészet - a másikon a népszerűség.
Válasszon, aki választani mer.
Kivált a (kutyafejű) madame Taellel négykézre előadott chic dolgok vitték magukkal a publikumot, a levegőben charmant-ok - admirable-ok rebbentek át - s mi, Bunnyval be szerettük volna füleinket dugni.
Határozottan leginkább hangversenyekben, képtárakban és premiereken utálja meg az ember a sokaságot.
[1] kidobni
[2] hagyjatok fel minden reménnyel
[3] Berge nagyot gondol és kitépi magát