Tea Batthyány Irmánál. Réunion de famille.[1] Istenem, de unalmas volt!
Az egyik szalonban a jegyespár nyakig a mámorban, nem törődve mivelünk mind. A másikban az ókonzervatív Sarolta néni antidiluviális kosztümjeiben és ideáival (kit különben azért igen szeretek), a szintén konzervatív, bár bas bleu és - Schopenhauert igen sokat olvasott Anna cousine-om - és az ultramodern Batthyány család.
Szerencse, hogy mint átmeneti alak ott van Kárászné a maga 1850-ből megmaradt világnézletével, modorával és kosztümjeivel. És mégis, „tekintetbe véve a körülményeket”, igen jól megy a dolog.
De íme egypár kép:
A szalon közepén egy óriási nagy díványon egymás mellett Sarolta és Irma. Az előbbi az udvari gyászt a legstrictebben megtartván (csak máj. 5-én jár le), a legesleglehetetlenebb ruhában, fekete kesztyűk, tollak, fekete legyező. Csak néhány régiesen foglalt ékszer díszíti, egyéb semmi.
Igen fontoskodva beszél a necpáli és tótprónai ezer ügy-bajról, majd a megyei dolgokhoz fog, meg arról kezd beszélni, mikor itt a világban Kárász Imrével (a negyvenes évek derekán) cotillonozott.
A másik sarokban Anna ugyancsak mély gyászban, sápadtan, gyermekszemekkel, amelyekből harminc év tapasztalatlansága beszél, oldalán Margit és Felicie olyan toalettekben, amelyek majd általános divattá Pesten a jövő év végén fognak jönni -
A zongoránál Latinovich Régine felteszi csíptetőjét, és magyar nótákat követ el bácskaiasan, duhajul - néha-néha Anna félénken, Sarolta néni elbámulva, Irma grófné szemrehányólag tekint felé -
De Régine csak énekel:
„Felfordulhat ez a világ éntőlem!” stb. stb.
Ez az általános hangulat!
[1] Családi összejövetel.