Egész délelőtt Simivel komissióztunk - hála Istennek, Istvánnak nincs komoly baja, csak kanyaró, nagy lázakkal kísérve.

Este Forgách Saroltával. N. b. Simi már a délután folyamán sokat beszél Ilonáról, kit ő komoly, szánalomra méltó lánynak tart, s kit a szegény Józsi halála tökéletesen lesújtott, és e kedélyállapotát álcázza csak folytonos vígságával, nervózus jókedvvel - - -

- Beszélni kezdek vele - másképp, mint ahogy eddig szoktam, hisz eddig még mindig a gyermeklányt láttam benne. Meglep, mert Siminek igaza van.

Mindaz, amit Simiről mond, emberismeretre vall - s mi több (amit eddig nem hittem), mély kedélyre. Fiatal nagybátyját szereti, s utánam az egyetlen, aki ismeri. Persze, bizonyos rejtekeit a lelkének nem láthatja meg, erre fiatal még - tán nem is fogja sohasem. De körvonalait egyéniségének helyesen vonja meg.

Amíg beszél, arca is kifejezést változtat, és így komolyan hasonlíthatatlanul szebb, nemesebb arcélű, mint mikor nevet - - bolondozik.

Így nőies - míg rendesen gyermekes arckifejezése van.

Nagy örömmel látom, hogy tévedtem, midőn gyökér nélküli plántának néztem, amely csak szemrevaló, anélkül hogy célja lenne. Örülök Simi és - magam miatt.

Forgáchéktól haza, hol Zay Imre már vár reám. Magas, igen karcsú, sovány fiú, hajlott, nagy orr, kis száj, veresszőke kondor haj és pelyhedző bajusz. Telivér - minden mozdulatában, dacára - hogy (mint Simi fentebbi analízisében megírta) nem az. Nagyanyja után az Auerspergekre ütött. Vele, Cebrián Istvánnal, Simivel, Batthy. Gézával és a Forgáchéktól elhozott Mattencloit Janival cigányozni. Ez utóbbi anyja után (ki Berthold leány) Róza tulajdonait is örökölte. Folyton Don Carlosról beszél, zavar - de nagyon.

Pedig - milyen muzsika!

Balázs Kálmán bandája, de a híres öreg Boka prímázik.

A könnyem majd kicsordul.