Furcsa május elseje, mondhatom. Szegény Batth. Istvánnál, a betegágya mellett elkészítem az elküldendő ívek listáját.

V. r. u. Bellovichcsal - aztán Zichy Géza palotájába.

Ott még Wohl Janka, Vécsey Sándor és Pallavicini Mailáth Adele.

Dolores? Egy igen szép tavaszi dal, a Walkür „Winterstürme wichen dem Wonnemond”[1]-jának hatása alatt, s egy gyönyörű kórus (a finálé). Különben mint Géza minden opusa, úgy ez is egyhangú, unalmas, nincs hátgerince.

Nagy baj a zenekarral, Géza, úgy látszik nemigen tud dirigálni, aztán meg Bellovich tanította be - felfogásaik meg különbözők. Ez mindig baj.

Zichy Gézával haza, jó ember, de végtelenül hiú, egyike a legesleghiúbbaknak, kiket valaha láttam. Azt hiszi, minden nő szerelmes belé. „Kilátják a pénzt a zsebemből?” mondja mosolyogva, de - egészen másra céloz.

Este a Farkass fiúk nálam, majd Batth. Géza jő értem, vele cigányozni. Most az egyszer Palit hallgatandó meg!

Ott a mi új főispánunk, a fiatal Terényi Lajos (Ipolyi Arnold unokaöccse), kit tizenegy éve hogy nem láttam. Megszólítom - ő is megismer mindjárt.

Megígérem, hogy a megyében kulturális dolgokban segíteni fogom. Miben és mivel? Chi lo sa?