Ülök a piktoroknak, a képek haladnak. Elwes (eddig) egyéniségemet jobban eltalálta, mint Bunny, de Bunny képének technikája sokkal nagyobb.

Festés közben érkezik - Bunny nővére mrs. [Üresen maradt] férjével és két kisgyermekével. Igen ladylike. Telivér.

3-kor Olga de la Grenet-hez. Ez a mad. Dubois egyik tanítványa és a Brancovan-Fitz-James-Jameson dilettáns pianista társaság kültagja. Kültagja, mondom, mert mindent elkövet, hogy intim legyen velük. Nem nagy sikerrel.

Olgának hívják, mert az anyja orosz eredetű.

Avenue d’Antin-en laknak, első emelet, egy nagy előszoba s nagy szalon. L’élégance pauvre, luxe faux.[1]

Ebből az intérieurból látom már egyéniségét: à quoi bon être? - Paraître, paraître.[2]

Igen nervózus, az a nervozitás, amely a bizonytalan és non assise pozíciókkal jár mindig együtt. Többet beszél, mint gondol.

Különben jól játszik, a középszerű felett.

Tőle madame Jamesonhoz (hogy a dilettantizmus foglaljon le egész napra). Nála ritka élvezet vár reám: princesse Brancovan és sógornője, princesse Bibesco, Párizs két legkiválóbb dilettáns zongorajátszónője, kikkel és madame ?-el nyolc kézre eljátsszák Beethoven kilencedik szimfóniáját.

Princesse Brancovan. Kicsiny, erős asszony. Szőke haj, elég finom profil, kis kezek. Semmi race, sógornője, Bibesco hercegnő kicsiny, száraz, ideges asszonyka, sárgás teint, fekete-sárga.

A szimfónia után (amely mint a nyolc kézre játszott darabok mindig, igen hidegen hagyott) egyenkint játszanak. Előbb Bibesco egy Chopin-impromptut, roppant tudománnyal, néha idegesen, de semmi érzéssel; irtóztató handabandával kísérve játékát.

Utána princesse Brancovan (egy félórai könyörgés után) enged kérésünknek, s (állítólag) nagy gyásza óta (férje halt meg két hónap előtt) először játszik megint.

Két Chopin-mazurkát, egy nocturne-t és egy Mozart-darabot adva elő. Igen artista és igen komédiás egyszerre. Nagy érzés, nagy tudomány - hanem milyen pantomime! Nem lehet ránézni.

A párizsi világban „piano-ambulant”[3]-nak nevezik. A nevetséges epitetont valószínűleg a darabjaival járó némajátéka által szerezte.

Mindenesetre érdekes játék, igen kevés azoknak a száma, kik Chopint és Mozartot egyenlő erővel játsszák.

Este Bunny és Elwes-zel az Edenbe,

Angot-t adják a két csillaggal: Judic és Granier-vel. Igen középszerű előadás, a színház túlságos nagy arra, hogy operetteket játszhassanak benne, a nüanszokból nem látszik semmi, s a két díva gyenge hangja elhangzik. Untam magamat.