Délután át Simivel Kis-Tapolcsányba Keglevichékhez. Imrét a park mellett levő vasúti munkálatoknál találjuk, vele Némethy főhadnagyot, ki a vasúti ezrednél szolgál. Kisül, hogy Némethy Emi cousinje.
Némethy Emmy (Jean de Néthy)
Középtermetű, szőke, vagy 27-28 éves fiatalember, igen hasonlít cousine-jára, kivált tekintete szakasztott olyan, mint az övé, fátyolozott és mély. Sajnos, igen keveset beszélhetek vele, pedig őt is érdekelte volna valakit párizsi családjáról hallani.
Nagy séta ezután Imrével a tapolcsányi parkban, elragadó vad részletek, bozóttól, cserjéktől tökéletesen benőtt szűk hegyhasadékok - - tengerszem alakú fürdőtó stb.
Imre sokat beszél Graf zu Castel barátjáról, ki állítólag igen hasonlít reám, „ein hyperculturmensch, wie du”[1]. Tele van - önmagával, mint én, s önmagát emészti. Folyton filozofál, a legnagyobb könnyűséggel általánosít, mindennek csak a végoka érdekli. Az élet detail kérdései nemigen kapják meg - álmodva éli át az életet - mint én. Finomult, anémikus, idegbajos faj, utolsó, de legkifejlettebb példánya az uralkodó Casteleknek. A sportot nem érti, megveti és unja. Tisztán a celebrális élet által van „feléve”. Egyrészt végtelen modern - másrészt ennek az ellenkezője. Büszke fajára, mint egy - Nonius mén lenne, ha - ez gondolkozna (Pas mal cela!)[2], a „home”[3] iránt majd semmi érzék, konvenciók és elismert tekintélyek megvetése. Az individuum a legtökéletesebb önzésével és magányosságával, tudatosságával és folytonos érzésű vibrációjával. Azon pillanat előtt, amit Lemaître ironikusan Renanra mond egy helyen: „Les sages ne pourront pas bientôt supporter leur propre sagesse, leur propre toutpuissance, ni leur solitude!”[4]
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Egyszerűség, jöjjön el a te országod!
A fiú érdekel, most Berlinben van a német külügyminisztériumnál. Kár, azt hiszem, ezen a pályán nem fogja sokra vihetni. Azt hiszem, telivér művész.
De kit nevezhetünk művésznek? Ki művész? Ez a nagy kérdés.
Szerintem az, akit csak a saját érzésvilágán keresztül érdekel az élet. Tehát csakis az kapja meg, amit megérzett; így mindaz, ami tisztán a józan ész domíniumába tartozik, kívül áll fogalmi körén.
Innen van az, hogy rá lehet valakire mondani, hogy művész, még akkor is, ha semmiféle művészettel nem foglalkozik. Batthyány Géza festő - anélkül, hogy festene, mert a látható világot megérzi, folyton annak formái, annak hangulata rezeg a lelkében. Révay Simi meg zenész, mert mindaz, ami elsősorban érdekli, ami bántja, ami eszi, a zene formájában tör ki a lelkén, s így egész benső egyénisége művészet formájában jelentkezik. Az, ahogy Géza a világot látja, s az, ahogy Simi játszik, tisztán és kizárólagosan egyéni felfogásra mutat, így csakis Géza látja a világot, így csak Simi játssza a magyar nótát.
Mind a kettő pedig, közösen az én eddig ismeretlen Doppelgängeremmel, lelát az élet aljáig. Az életet, az embert csontvázával együtt látja.
Azonkívül az egész élet, minden megnyilatkozásával együtt vibrál a lelkök előtt, s így az egész élet a lelkükön keresztül azzá lesz, ami - művésszé teszi őket.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Este együtt vacsora, Keglevich Stefi Bécsben van, csak Schlicki grófné, Imre, Simi és Némethy.
Furcsa hangulat, elég nyomott. Erőszakolt konverzáció, keresett vidámság.
Jólesik, midőn Simivel lenn a vendégszobákban egyedül maradunk. Ma sehogy sem ment össze a dolog.
Simi igen helyesen azt jegyzi meg, hogy úgy hat reá ez a miliő, mint mikor a zárdában celláikból lassan előjönnek a szerzetesek, elzártan, komoran, s összegyűlnek anélkül, hogy érdeklődnének igazában egymás sorsa iránt. Mindegyiknek érzéssel, szenvedéssel van tele a lelke - de ezt megtartja magának, s lelke életéről nem árul el a másiknak semmit.
Valóban van a dologban valami. Amint Schlicki grófné Imrével beszél, ahogy ez szavaira reagál - hidegséggel párosult elfojtott érzést árul el.
A bizalom hiánya érzik férj és feleség és szülők és gyermek között.
Majdnem reggelig beszélgetünk. Simi aggódva látja Stefi újabb befektetéseit (privát vasútját, vízvezetékét), fél, hogy mindez nem fog jóra vinni.
Adja Isten, hogy ne legyen igaza. Hogy az adó még igen sok, és hogy bizony napról napra élnek, azt tudja mindenki.
[1] hiper-kultúrember, akárcsak te vagy.
[2] Ez nem is rossz!
[3] otthon
[4] A bölcsek nemsokára képtelenek lesznek majd elviselni bölcsességüket, mindenhatóságukat és magányukat!
