Szenttornya
1894. jún. 13.
Édes Komaasszonyom!
Egész tavasszal beteg voltam, most is még este 38.1-38.4, tavaly 60.5 kiló, az idén 54. Köhögök, mint egy konflisló, reggel izzadás. S maga mégis csodálkozik, hogy hallgatok. Mit írjak erről? Egyszer megpróbálok Indiába menni, és vagy kigyógyít, vagy - -
De hát így, vagy úgy. Ez az állapot már fáraszt s untat. Most Polignac van nálam, sokat dolgozok vele egy magyar antológián. Kertészkedek, próbálok színészeimmel, építek új színházat, kertészkedek, viszem a házat, s esténként úgy hullok az ágyba, hogy egyszerre elalszom.
Egész nyáron csendben akarok maradni, sok még a dolgom, erőm meg kevés.
Gratulálok Árpád sikereihez, képe, azt mondják, páratlan a maga nemében. Most mit fest? Persze, maguk nem látogatnak meg engem. S én - mit tegyek. Én az idén nem mozdulhatok innen.
Kezeit csókolja öreg dekrepitus házitutora
Justh
