Szenttornya
1893. júl. 3.
Kedves Barátném!
Hát bizony még mindig egyedül vagyunk. Ruth Mercier-t minden órában várjuk, Cantacuzene-ek pedig csak szeptemberben jöhetnek, mert fürdőbe kell menniök.
Én? Két igen hangulatos napot töltöttem el, egyet otthon - nyugodtan, mindenki nélkül, egyet pedig színházaskodva. Délután próbák, este előadások. A képzelt beteg felvonásai között Kulcsár Rákóczi idejéből dalokat fog énekelni.
Este a cigányokat aztán behoztam szobámba, s reggelig húzattam. Ez is valami!
Azóta írtam egy kis darabot Molnárné, Kulcsár, s három gányó fiú számára. Szatíra az életből (talán Molnárék életéből?!) ellesve. Hogy találta Almásy Taszilót? Népiesebb lett azóta? És Nagy Eör? Kijöttek ott már a tavaszi stimmungból? Meg Bot? Mikorra várják?
Ez az egy kérdés - - - s ugyanannyi üdvözlet innen. Kulcsárék, Molnárék, Madarászék és a többiek rám bízták az üzenetöket, tele is hajtották ezt a levelet.
Én azt hiszem, úgy 22-23 körül mehetek fel. Addig is szívből üdvözli vén barátja
Justh
