Szenttornya
1891. júl. 12.
Kedves Kollégám! Bizony, nagy szomorúsággal jelentem, hogy így hát az idei nehrei út megint elmarad. Már látom, úgy lesz a legbiztosabb, ha jövőre hazajövök egyenesen elmenni. Itt már nem is vagyok egészen magam ura. Képzelje, az az amerikai, ki már Tangerben felajánlotta nekem, hogy átdolgozza velem irományaim egy részét angolra, s Amerikában azután közzététeti, egy rendkívül eredeti à la Mark Twain típus; Emanuel Valdez pár nap múlva ide érkezik, s velem tölti nemcsak a nyarat, hanem az egész jövő telet és tavaszt. Hogy jellemezzem egy kicsit, elmondom "genre de vie"-jét. Máj. közepén érkezik Párizsba egy 8 havi afrikai és ázsiai útból, onnan jún. 24-én hajóra ül, és Philadelphiába megy, ott megkapta kábelsürgönyömet (mint ma 11-én) visszaindul, 26-án itt Szenttornyán, szeptember 16-án velem együtt megint átmegy az Atlantin, s eljő velem Kaliforniába!
Ehhez tán nem kell kommentár, különben egyike a legoriginálisabb ős yankee-Knabe, ki dacára annak, hogy csak 22-23 éves, s már egypár cikkével nagy sikert ért el az amerikai részekben.
Valahol Amerika közepén, a legvadabb tájékok egyikén lakik. Egy kis "jó ízű" egzotizmust hoz majd csendes vidékünkre. Antwerpenből szept. 16-án indulunk (már rezerváltatta is a lakást) a "Bergenland"-on, októbert még Philadelphia és Washingtonban szeretném tölteni, november: New Orleans, San Diego (Kalifornia), december San Diego, január, február Santa Barbara és Riverside, március Monterey és San Francisco, april: Salt Lake City, Omaha, Chicago, New York, május - back!
Végre tehát Amerika! Hiába, a földtekén az oroszokkal mégis csak ez a világ érdekel a legjobban.
Mióta elment, 6 kopogi novellát s rajzot írtam. Egy része a Magyar Hírlap, egy része "A Hét"-ben, egy a Singer Almanachban jő. Most megint a regénynek feküdtem neki.
Kopogi verse - s könyve roppant succès nálunk. Dalait könyv nélkül tudják, s dalolják úton-útfélen.
Szívből üdvözli öreg barátja
Justh
Az "álkörmösök" ijesztően nőnek!
