Szenttornya
1891. aug. 18.
Kedves Barátnőm!
Szerencsésen visszatértem a svábhegyi nyaralásból, hol pár igazán kedves napot töltöttem el a Medi, Tigrisék és Aggházy társaságában.
Justh Zsigmond és Aggházy Károly
Majd mindennap volt vendégünk: Pulszky Póli, Zala Gyurka, Hubay s mások vonultak át a horizontunkon.
Zala György Hubay Jenő
Tudja-e, hogy mi a tervünk: a Vasárnapi Újságból egy honnête magyar revue-t csinálni, mint munkatársak: maga, Jókai, Szabolcska, Baksay, úri magam; mint rovatvezető: István bátyja (ha elvállalja), Pekár (irodalom), Batthyány Géza (művészet, képzőm.), mint illusztrátorok: Medi, Újváry, Feszty, Háry stb.
Úgyhogy új évtől kezdve már új formájában jelennék meg, s mint ilyen, kétségen kívül a legjobb eddigi revue-nk lenne.
Én annyira a magamévá tettem az eszmét, hogy már e hónapban A Hét kebeléből is (könnyű szívvel) kilépek!
Tudja már új tervemet? Lemerre felszólított, adjak ki nála egy kötetet (úgy látszik, grâce - a Berge préface-ának), s én belementem a „gseft”-be. 12 dolgot gyűjtök egybe, a kötet címe: Livre de la pousta lesz, vagy Livre des steppes. Tartalma:
|
Anima Spetici fr. ul. |
Resistant - |
|
Anyaföld |
Steppe - |
|
Zana Zsuzsi megtérése |
Convertie, |
|
Valahogy csak lesz - |
Pâtre, |
|
Délben |
Midi |
|
Süle Klára lakója |
Pensionaire de S. K. |
|
Asszony szava |
Ce que femme parle |
|
Elkárhozott |
Damné |
|
Veres kakas |
Cooq rouge |
|
Leánynéző |
Foin coupé |
|
A puszta bölcse - |
L’heureux |
|
Búcsú - |
Adieux |
Vautier fordítja a kötetet - - körülbelül január elején fog megjelenni.
Milyen szép most itt! Augusztus végétől szept. végéig igazi paradicsom az alföld, nem tudok betelni vele.
A maga és a Szabolcska nótái telítik most az ájert, minden bokorban azt hallani!
István az apostola a nótáknak, Pesten, míg amazok festettek, addig is folyton dúdolnia kellett.
A kománk Kulcsár Pál, tudja, a szocialista (oh boldog ország, hol ilyenek a szocialisták) a Szabolcska verséhez folytatást is írt, éspedig olyat, hogy kivált az első két strófája nincs mögötte a Szabolcskáénak.
De iktatom mind a két verselményt (mellékelve a kótáit is)
Szenttornyai kertek alatt
Rózsabokor, bimbó fakad
Belőle,
A bokorja el is adó,
Csak akadna valami jó
Vevője,
Ha a rózsám arra járna,
Rásírnám a rózsafára,
A fára,
Megmondani úgy se merem,
Hogy kinek az ajkán terem
Az ára.
Szabolcska Mihály
Fényes csillag mondd meg nékem,
Mért nem maradtál odafenn
Az égen,
Mondd meg, mi ok szolgált arra,
Hogy az égről lefutottál
Hajnalra.
Csak az az ok szolgált arra,
Hogy ránéztem a rózsámra,
De sírva.
Sugaramnál szebb a szeme,
Bánatomban futottam le
A földre.
Panaszom az annyi volna,
Nem férne a papirosra,
Egy sorba,
De azért nem panaszkodom,
Hogy elhagyott engemet a
Galambom.
Ágról-ágra száll a madár,
De az ág is meghajlik már
Alatta.
Én is elmék a rózsámhol,
Akármilyen messze is van
Lakása.
Kulcsár Pál
huszárőrmester
Méltó a fiú a komaasszonyához, meg a „pót” komájához, Szabolcskához. Ugyan, küldje el néki dedikációval a könyvét, olyan büszke lesz rá.
Medi pár napra valószínűleg ide jő, s úgy megy fel magukhoz. Én különben most többeket várok: így Jászait, s a jövő hó elején Zalát és Hoyost.
A Salonban megjelent „Csabacsüdi impresszió”-ja rendkívül tetszett Pesten!
Mindnyájokat szívből üdvözli vén barátja
Justh
