[Tonya]
1891. szept. 6.
Kedves Barátnőm,
Íme a kézirata. Igen nagyon köszönöm, sokszor elolvastam, most már tudom könyv nélkül, s azóta még jobban szeretem.
Czóbel Minka kézírása
Alig tudok terveimről beszélni, mama igen rosszul van. De annyira rosszul, hogy pár nap előtt már igen-igen megijedtünk. Ezek a neuralgiák annyira fájdalmasak, oly rohamosan lépnek fel, hogy már napok óta alig tud táplálékot magához venni. Tegnap óta aztán már valamivel jobban van, de azért még igen messze az egészségtől. Az furcsa, hogy itt Szenttornyán már évek óta mindig valamelyik közülünk így ősz táján nagybeteg.
Ruth Mercier nem is érkezett, barátnője, kivel jönnie kellett volna, útközben megbetegedett, s most Zürichben vannak, hol mll. Zackowska nagybetegen fekszik. Csak Szamossy van nálam, kiből, majd meglássa, egyik legjobb tájképfestőnk lesz. Kitűnő szeme van, azt szereti a pusztában, amit mi, igen világos, tiszta, könnyű szemekkel fest. Egyetlen hiánya, hogy rajzolni még nemigen tud.
Én most a gányókat (dohánykertészeket) tanulmányozom. Egy egész külön világ, roppant érdekelnek, ezekről majd megint lehet majd valamit írnom. Egyet közülük, egy fiatal fiút kocsisnak fogadtam, Szamossyval most legnagyobb mulatságunk, olyan originális dolgokat mond. Tipikusság szempontjából az offrande-nak hatalmas vetélytársa lesz.
A kopogi közbál is megvolt, szomorúan nélkülöztük a „kisasszonyt”.
Írja meg, kérem, Jókai címét.
Sok szépet mindenkinek.
Szívből üdvözli igaz barátja
Justh
