Cannes
1893. okt. 30.
Kedves Barátnőm!
Tegnap óta Cannes-ban vagyok. Én istenem, de furcsa érzés, ez a hideg, ragyogó világ où il n’y ni d’humbles ni d’envolés! Még erősen köhögök, s éjjel egy cseppet sem vagyok jól. Vágyom nagyon haza, iszonyúan megelégeltem ezt a folytonos kóborlást. De hát hogyan - hiába, lehetetlen.
Párizsban Melchior de Polignac-ot élveztem legjobban, roppant érdekes breton típus. Jövő tavasszal hozzám jő, akkor majd elhozom magukhoz is. Igen meleg, igen eszes, s magyar érzésű.
Utolsó napot Duchesse de Hughes-zal töltöttem, ki sokat beszélt Péterről, kit sajnál, bár érti, hogy pap lett.
Itt Ruth Mercier és Zackowska, más senki még. Igen furcsa ez a nagy színházi dekoráció, üres színpaddal. Soká nem maradok. Valószínűleg a Cap Martinra megyek, s ott töltöm a telet. Ott legalább több az angol. Jó lenne, ha Kulcsár bőrében lehetnék, ki annyira élvez mindent, hogy szinte mámoros belé. Szinte túlságosan. És bár betegségem alatt igazán nagyszerűen ápolt, az offrande után áhítozom, kinek akárhol is legyünk, csak én vagyok a világ közepe. Kulcsár túlságosan wissbegierig, és mindent akar látni.
Gányó Julcsa november 10-e körül jelenik meg.
A Gányó Julcsa 1905-ös kiadása
Kíváncsi vagyok, hogy hogy fogják fogadni. Különben mindegy. Csak még Fuimust végleg bevégezzem, s megrövidíthessem (ahogy most kifundáltam), meg még egy regényt, mi most fől a fejemben, aztán - jöhet akármi. Megmondtam a mondandómat.
Szeretném már a kötetét látni!
Az Isten áldja kedves barátnőm
Justh
