1893. december 31.

 2013.12.31. 16:00

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

jókai róza_1.jpgNizza
1893. dec. 31.

Kedves Komaasszonyom!

Igen nagybeteg voltam, azért nem írtam oly rég. Nem akartam magát még az én bajaimmal is szomorítani. Ma azonban Szent-Szilveszter estéjén, amelyet hajdanában a régi jobb időkben együtt töltöttünk, beállítva magukhoz és elmondva mondókámat. Osztom a boldogságát - jókívánság formájában -, mondogatom, hogy jó volt, nagyon jó volt az estét a barátok meleg tűzhelyénél egészségesen, pesszimista módra boldogan eltölteni. Elmondom, hogy milyen fagyos mulatság az betegen egy szállodaszobában dideregve (mert ennek úgy kell lenni, és ez orvosi preskripció), s az önlelkébe, régi emlékeibe mélyedve tölteni. Elmondom, hogy mások is, még a száműzöttek is nagyon fáznak, és a betegek félnek az éjszakától, mert az tele van álmokkal, s lázban oly nehéz az ébredés. De még mennyivel rosszabb így, ébren álmodni. Látom magukat ott körül a régi atelierben a földön Batthyány a Káldy Gizella mellett, mi a földön Apáthyval, Géza meg Árpád a kanapé hátsó oldalán.

Hol vannak? hol vagyunk?

Mivé lettek az álmok, mivé fagyott a realitás. Eh, végzet.

Az Isten áldja, adjon jobb újévet az utóbbiaknál.

Kezeit csókolja               

J. Zsiga

Árpádnak sok-sok boldogságot, szerencsét!

 

Címkék: levél Feszty Árpádné Jókai Róza

1893. december 31.

 2013.12.31. 14:00

CZÓBEL MINKÁNAK

czóbel minka2_1.jpgNizza
1893. dec. 31.

Kedves Barátnőm,

Már hetek óta semmi hír magukról! Mi lehet ennek az oka? Pedig épp az utolsó három hét alatt egyéb vigasztalásom sem volt, mint néha egy-egy levél. 14. óta folyton vért köpök. 15-én ötször hánytam vért, 24-től 25-ére hatszor. Nem tudom, maradt-e még egy cseppel az életet adó folyadékból bennem. Amellett meg majd megfagyok. Éjjel-nappal mozdulatlanul, egészen felöltözve egy kanapén kell feküdnöm és dideregnem. Mert ha a legkevésbé felmelegszem, hát vért köpök. Vért köpök, ha beszélek, ha eszem, ha nevetek. Eddig azonban a türelem nem hagyott el, s tán ezentúl sem fog. Olvasok, olvasok - s álmodom. Néha szinte elfelejtem, hogy így is lehet, illetőleg elálmodom a lehetetlent. Endrődi cikkét olvastam, nagyon szép. Lássa, lassan csak még a mi igazságunk fog győzni a formalisztikus hazug­ságokkal szemben. Csak már István is kirukkolna - kötetét, amelyet pedig olyan nagy türelmetlenséggel várok, nem kaptam eddig kézhez. czóbelistván109._astefanczobel2_2.jpgTán S. és W. rendetlensége vagy mi?

Olvasta Bródy cikkét Gányó Julcsáról, illetőleg a „Fehér lelkek”-ről. Elég furcsa cikk, egyet eltalált: lelkem szövetének képét, amely valóban csakúgy, mint hüvelyének szövete, nem e világnak készült.

Az Isten megáldja és tartsa meg munkakedvét!

Szívből üdvözli „fehér” (aki más értelmű) „fehér” kollégája

Justh

Új címem: Hotel de Paris Nice.

 

 

Címkék: levél Czóbel Minka

1891. december 31.

 2013.12.31. 12:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Czóbelminka_1.jpgCannes
1891. dec. 31.
Grand Hotel Montfleuri

Kedves Barátnőm!

Kötete igazán gyönyörű - engem, dacára, hogy egy részét már ismertem, nagyon meglepett. Egynehány hatalmas erejű dolog van benne - az újak között is. A „Magam vagyok”, az „Anya­föld”, „Csak egy szóért”, a békési dolgok, a „Bagoly”, a „Végső óhaj”, „A változ­hatatlan” - hatalmas dolgok. Gratulálok - magának, ki tán mindnyájunk között a legeszesebb - legmagyarabb tehetség.

czobel_minka iras_1.JPGA képre kattintva Czóbel Minka néhány verse olvasható

Különben ezt vártuk - ezt éreztem meg, midőn legelső sorát olvastam. Egyszer még fogok írni magáról, akkor, ha majd a magyar szellemet fogom definiálni. De még várok - tisztán akarnám körvonalban láttatni, úgy, hogy amit érzek, az mindenkit mindjárt frappírozhassa. Én ti. magában és Jászaiban látom a magyar szellemet ma a leghatalmasabban nyilatkozni.

Nem furcsa? Az Eliot históriája. Hanem ez egészen a malmomra hajtja a vizet. Egy új teória bánt egy ideje: a fajok neméről. Az angol és magyar mâle - s ezért asszonyai a legintenzí­vebben adják vissza szellemét - amely ha nőiesség is -, s ez a művészi oldal - szükségeltetik.

Itt? Tánc, muzsika, ének. Ha tudná, hogy unom ezt a folytonos hajszát. Alig várom, hogy innen eljussak. Február elején Rómába készülök. Ez a legújabb tervem. Hogy van influenzájával? Remélem, nem könnyelműsködik!

Még egyszer csak annyit, hogy végtelen büszke vagyok kötetére.

Írjon nemsokára.

Szívből üdvözli vén barátja

Justh

 1levél_1.jpg

Címkék: levél Czóbel Minka

1889. december 31.

 2013.12.31. 10:00

FESZTY ÁRPÁDNAK

feszty árpád2_2.jpg

Kairó
Mena Hotel
1889. dec. 31.

Édes öreg Tigrisem! Tudod-e, hogy ma éjjel szilveszterre ébredtünk, tudod-e, hogy mióta ébren vagyok, rátok gondolok, arra a felejthetetlen szép tavalyi szilveszter éjszakára és hangulataira!

Pedig - a piramisok alján tanyázok már pár napja, elfelejtve a nékem kiállhatatlan Kairót, s belemerülve testtel-lélekkel a régi Egyiptomba, és a - beduinok életének tanulmányozásába. A tájkép elragadó, a mi pusztáinkra emlékeztet, csak pálmákkal. Szemben velem (most is oda nézek!! azért így írok - félre!) a piramisok és a szfinx.

MenaHouse_poolbreakfast.jpg

A hotel, melyben lakom, a legjobb a világon - mert semmi hotel színezete sincs. És ami tán mindennél jobban érdekel, az a beduinok. A sejkjük fiával nagyon összekomáztam, ő lesz a vezetőm, míg itt leszek. Neve Hamed - 17 évnél valamivel több, de sokat filozofál. Unokabátyja Mohamed Soliman meg Mailáthtal jár vadászni. Ezek most az én extra barátjaim. Ha tudnád, milyen jólesik egyszerű, egyöntetű, váratlan világnézetök a sok unalmas common place angol ostoba hebegése után.

Ha láttál volna kivonulni engem Kairóból, de nagyot néztél volna. Képzelj engem egy óriási landauer főhelyén, fejemen kalap, amelynek fátylát lengeti a Khanonis, szemben velem Hamed és Mohamed Soliman óriási burnuszokban. A két jó beduin segíteni jött, tudván, hogy egy ilyen ember, mint én, még pakolni sem tud! Különben is komáim már, mint a szabad szttornyai parasztok. Egész úton danoltak, folyton cigarettezve. A jókedv terjedt - - - egy­szer­re csak szudáni Negro kocsisunk is rágyújtott egypár zsolozsmára -, s dalolt az egész kocsi.

Így indultam én neki a líbiai sivatag határszéli falujának.

De milyen érdemes faj ez. Van mindegyikben valami egy nagy úrból, s valami a mi paraszt­jainkból. Az egyiptomit lenézik, de nemcsak azért, mert gazdagok. Falujok ide egy negyed­órányira van, már múltkor (midőn először voltam itt), bejártuk Mailáth Lacival. A sejknek olyan szép háza van, hogy nálunk beválna kastélynak. Mindenütt roppant szívesek voltak velünk, mindenütt megkávéztattak. Olyik olyan gazdag, hogy hat munkást is tart. „Egy beduin nem műveli a földet, azt cselédjeire bízza” mondta Mohamed nagy büszkén, „egy beduin csak lovakkal bíbelődik, vadászni jár, s néha mint vezető keresi kenyerét”.

Látod, öregem, mi a „hangulat”. Itt oly jól érzem magamat, hogy még egészségem is nagy javu­lásnak indult. Éppen ellentéte a zajos, ideges, általam gyűlölt Kairónak, s undok koldus lakóinak.

Pár nap múlva Hameddel kimegyek a sivatagba (a szálloda egészen a szélén épült), meglátogatjuk a táborozó beduinokat. Holnap pedig, este felé, „Kútrajárás idején” a szomszéd faluba megyünk, megtekinteni a Hamed szeretőjét.

Hm.

Képzelheted, hogy érdekel mindez.

Ja, igaz, szilveszter éjszakáját pedig kint akarom a szfinxnél tölteni - gyönyörű holdvilágos éjszakák, tücsök cirpel, sakál üvölt - különben néma az éjszaka s néma a - szfinx.

Az Isten áldjon. 9-én a Nílusra megyek egy hónapra.

Írjál, s ne felejts el - feleségednek kézcsókomat

Zsiga

Címem: Légation d’Au. H. Caire. Ezek utánam küldik a leveleket.

 

 

Címkék: levél Feszty Árpád

1892. december 30.

 2013.12.30. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

czóbel minka2_1.jpgBombay
1892. dec. 30.

Jammu (Gamun és Kasmir állam székhelye.)

Kedves Barátnőm!

Azóta tudom, kijavította a kéziratot. Köszönöm előre is, tudva, milyen unalmas munka. Nagy az érdeme e könyvben!

Én már alig várom a Mayát. Kíváncsi vagyok, hogy fog itt rám hatni, e bodhi fák árnyában. Révem a bungalóm. Az udvarán is van nehány, Mian Mirben egész allék a religiosoból. Tudja-e, hogy igen kíváncsi vagyok már a pasztelljeire, tudom, jók lesznek színben, igazak érzésben s tán ez az egyetlen, amit egy művésztől várunk. Könyvemről igen jó hírek, tervezetemben egy cikk, Amerikában (mint Reynolds írja) igen veszik, s Comtesse Diane azt újsá­golja, hogy Majteau felolvasást tart nála Párizsban, s aztán a conférence-t füzet alakjában kiadja.

ctesse diane_2.jpg

Aztán tudja, hogy otthon kevesebb példány fogyott el magyarul, mint franciául. C’est très encourageant. De high „hogy is lehetne másképp?” Ma reggel óta itt - Kasmir fővárosában, hol Dunsterville-lel a karácsonyi vakációjának a végét töltjük. Mi vagyunk persze a városban az egyetlen európaiak, szállodának nyoma sincs itt, igazán vége a világnak.

Stein_Justh_Dunsterville.jpgA kép jobb szélén ül Justh Zsigmond, mellette áll Dunsterville

Gyönyörű meleg, szinte nyárias a nap, nyitott ablakoknál írunk. Egyik oldalon a Zarduni síkság leszalad a végtelenig, a másik oldalon a Kasmiri hegyek (a Himalája egyik láncolata 13 000 láb magas csúcsokkal), a város maga hegyoldalra épült, csudálatos fehér s arany hindu templomok, kupolás paloták (templomok) emelkednek ki az aranyszínű sziklák közül, a legcsudálatosabb s igen gazdag costumeik és keskeny tekergő utaikon.

A múlt hetet igen érdekesen töltöttem, Wecks volt a pungali kormányzó vendége, tudja ez, aki a benaresi hindu temetést festette (lévén ő Alexander Harrison egyik legjobb barátja), természetesen az idő jó részét együtt töltöttük.

weeks the-last-voyage-1884.jpgWecks-helyesen Weeks- The Last Voyage c. festménye

Képzelheti, mennyi mondanivalója volt, ha elmondta, hogy Th. Clulddel indult neki Perzsiának még júliusban, ez utóbbi előbb kolerát kapott, ebből kigyógyult, majd tífuszba esett - s meg is halt, Wecks pedig karavánjával egyedül folytatta útját a közép-ázsiai sivatagon keresztül. Képzelheti, mily furcsa találkozás volt a kormányzó gardenpartyjában, miss Fitz-Patrick, a kormányzó leánya, hogy bemutatnak neki. Így kiált fel: „oh you are a hungarian auther then you must know the american artist staging with us”. Kisült, hogy valóban ismerem Weckset. Íme, az angolok: egyik oldalon Britannia, a másikon mi mind barbárok: magyarok, perzsák, amerikaiak, oroszok és pas tout! Itt pár napig, majd megint vissza Mian Mirba. Ki nem mondhatom, mily jól töltöm időmet az én kedves jó Dunsterville-emmel.No de majd megismeri Indiai jegyzeteimből, amelyek vagy a Lloyd vagy a Fővárosi hasábjain jönnek.

dunsterwille justh jusht_nyomaban_clip_image002_0010.jpgJusth és Dunsterville

Boldog új évet!

Sok szépet Istvánéknak, Istvánnak a jövő postával írok.

Szívből üdvözli igaz barátja

Justh

Ha bemégy Pestre a kiállításra, figyelmeztetem a Szamossy képeire. A csabacsüdi pusztát is lefestette, a fosztáson meg rajta Molnár János meg István.

 

Címkék: levél Czóbel Minka

1889. december 29.

 2013.12.29. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Czóbelminka_1.jpgKairó
Mena Hotel
1889. dec. 29.

Igen tisztelt Kollégám!

Üdvözlet a piramisok aljáról és - boldog új évet!

Tegnap óta itt vagyok 11/2 órányira Kairótól, szembe velem a három nagy piramis, 10 percnyire a szfinx.

SphinxGiza.jpg

Első hangulatom, mióta Egyiptomban vagyok. Valószínűleg ide jövök februáriusban, egy hónapra. Az hotel a világ legelső szállodája - minden komfort -, egy csepp hotel-színezet nélkül. Olyan, mint egy English country ház. Amellett a Delta és a líbiai sivatagra elragadó kilátással.

Beduinok tanyáznak az hotel körül, egyikkel már nagyon összekomáztam - ígér mindenféle érdekes dolgot, ha idejövök hosszabb időre. Donc: januárt a Níluson töltöm, februárt itt. Luxorra csak egy hetet szánok, de ez még mind csak terv. Vagy három hete itt van Mailáth Laci, ki egyetlen szellemi resource-om. Vele vagyok most is itt.

De pár nap múlva hosszabban ír igaz tisztelője

Justh

Tudja-e, hogy nótája nagy sikereket arat, még az igazi fáraó hazájában is. Kérem, a követségre, Kairóba címezni sorait, onnan mindenemet utánam küldik.

1.1levél_1.jpg

Címkék: levél Czóbel Minka

1892. december vége

 2013.12.28. 10:00

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

jókai róza2_2.jpg[1892] dec. vége

Kedves Komámasszony!

Meg is kaptam a Káldykat, el is játszottam egy dilettáns koncerten, s nagyon tetszett. Amint az ide mellékelt cédulákból láthatja, amelyet kérem, adjon át Káldynak.

Káldy_Gyula_1901-10_160.JPG

Jaj, csak már március vége lenne! Akkor jövök haza, már alig várom. Furcsa lény az ember, itt mindenem megvan, amit szívem, szemem csak kívánhat, s még sincs nyugtom, hazavágyok, s nehéz szívvel töltöm el az ünnepeket. Más emberek, s más idők.

A karácsonyi ünnepeket Jammuban, Kásmir fővárosában töltöttem. A város egy fejezet Az ezeregy éjszakából, környéke az, amit mi szeretünk. Egyik oldalon a Himalája, a másik oldalán a végtelenbe futó síkság, vad olajfa és len (muk fa) rengetegekkel.

A város a hegyek tövében, vagy 30 fehér és arany kupolás hindu templom, s a legtisztább, legátlátszóbb ég, mit életemben láttam, de azért [...][1], mert a tőzegfüst s a por nagy.

Ide mellékelve mahonia magokat küldök, a legcsudálatosabb fa magja, mit életemben láttam. Képzeljen egy kis levelű hársfát, teli illatos orchideákkal.

Mahonia_aquifolium_flowers_and_leaves.jpg

A lahorei park kertésze azt állítja, ki fog nálunk telelni, mert a Himalájában igen magas, havas részben is megél. Megpróbálja, ugye. Úgy kezeljék, hogy fele üvegházilag legyen tartva, hogyha nem sikerülne, hogy azért maradjon pár nagyobb bokrunk is, ami terem a teraszok számára. Vasárnap Amritsarba megyek, a halhatatlanság tavát s az arany templomot meg­tekinteni, január végével meg nyakamba veszem Indiát.

Golden-Temple-9.jpgAz arany templom

Írjon gyakrabban, de erre a levelemre kérem már Bombaybe (Hotel Esplanade) írni. Hisz majdnem négy hét oda, s ugyanannyi vissza! Mire levele megjő, jóformán útban leszek hazafelé.

Árpádnak, pápinak sok szerencsét az ú. é.-hez, magának kezeit csókolja

Justh

 

 



[1] olvashatatlan szavak

Címkék: levél Feszty Árpádné Jókai Róza

1892. december 26.

 2013.12.26. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

czóbel_minka_1.jpgMian Mir
1892. dec. 26.

Kedves Barátnőm,

Ha én azt elmondhatnám, mily nyugodtnak, mily megelégedettnek érzem én itt magamat! A tájkép, amely annyira hasonlít a mi vidékünkhöz, ezek a kedves, harmonikus angol katona­tisztek, kik a tenyerükön hordoznak and last but not least, és én szeretem páratlan szívű barátom, ki egész házát, s egész szívét felajánlta nékem.

Milyen csudálatos ember ez a fiú. Ajkán folytonos finom mosoly, kissé fátyolozott szemein keresztül azonban belelátni a lelke mélyébe, s ott - minden csendes. Mintha a révpartra jutottam volna, úgy érzem magamat. Az az egy hónap olyan fárasztó, olyan csudálatosan déséquilibré volt. Midőn Triesztből elindultam (most már bevallom), oly rosszul éreztem magamat, s testileg-lelkileg annyira „lenn” voltam, hogy csak bámultam magamon, hogy hát mégis, mégis -Dunsterville.jpg

S lelkem másik része azonban vitt előre vakon. S azt hiszem, ez volt a jobbik felem, mert most úgy érzem, igazam volt, hogy eljöttem.

Valami van ennek az embernek az egyéniségében, ami nyugodttá tesz, visszaad önmagamnak, egyensúlyba hoz. Azt hiszem, az erejét érzem, s érzem azt, hogy mindent le lehet győzni, ha ez a fiú még mosolyogni bír.

Majd indiai jegyzeteimbe beleteszem az alakját, mint egyikét az angol „spirit” legjelleg­ze­te­sebb nyilvánulatainak. Annak a szellemnek, mely William the Conquerort adta a történetnek. Manapság a saját lelkét legyőzni valakinek, ma a passzivitás és a végletek korszakában, több ez a conqueror hódításainál.

Már alig várom az estét, oly jó lesz önmagunkról beszélni.

Azonban ne higgye, hogy a napom nem méltó estémhez. Reggel 1/2 8-kor kelünk. Együtt első reggeli. Azután Dunsterville katonáihoz megy, azalatt én lassan felöltözöm, majd írok 10-1/211-ig, 11-kor elmegyek érte, vissza gyalog (4 angol mérföld), 1/212 angol reggeli Mess-ben. 2-ig olvasunk (most egy igen érdekes teozofikus könyvet), 2-1/23-ig Dunsterville rendeleteket ad házi tisztjeinek, 1/23-kor rendesen Lahoreba kocsin (a legcsudálatosabb város, rózsás kertek, pálmaligetek közepén). 5-kor tea a Punjáb klubban, 1/26-kor haza, a good trod light talk, 3/48 nagy gálába csapjuk magunkat, 1/49-kor ebéd a Royal Messben. A Mess szemben házunkkal szép kert közepén. Milyen különbség mégis a mi katonatisztjeink életmódja s az angol között. Ez a gyönyörű ház, mely maga egy klub, szépen dekorált ebédlő, nagy hálószoba, biliárdterem, társalgó termek, könyvtár, toalett szobák.

Előre mind full dress-be csapjuk magunkat. Ebéd után úgy 1/210-kor ide át, s ekkor aztán igen-igen szubjektív és szuggesztív órák.

Szinte a világ végén van itt az ember, a legvadabb vidékek határán. Castunia 3 óra, Tibet 6, Afganisztán 10, és mégis annyira otthon érzem magamat, és szinte még a távolságot sem érzem, mely az otthontól elválaszt. Hisz maga a házunk is olyan home like. [...]

A szalon igen nagy, s minden szoba lehet vagy hét öl magas. Hálószobám egész bútorzata új, cédrusfából - s az én számomra rendezte be - Dunsterville. Minden lehető komfort!beszúrandó kép 190 levél.gifA szalonban két óriási íróasztal, az egyik az enyém, a másikon D. dolgozik. A falakon afganisztán whistező ritkaságok, buddhista emberek, pár gyönyörű arany hímzés s perzsa fabútorok.

A ház körül pedig a pusztahi sivatag, mely csak olyan, mint a pusztánk - - elhiszi most már kedves barátnőm, ha azt mondom, hogy szinte úgy érzem, hazajöttem, pedig tudom, hogy ez a levél négy hétig lesz úton míg megkapja!

B. ú. é. k. - magának, szüleinek igaz barátja

Justh

Már alig várom a Mayá-t. Elolvassuk franciául D-lel, ki igen kíváncsi.

maya czóbel minka.jpg

Kolovrathékat látta már?

 

Címkék: levél Czóbel Minka

1893. december 23.

 2013.12.23. 10:00

PEKÁR GYULÁNAK

Pekár_Gyula_(1867-1937)_1.jpg

Nizza
1893. dec. 23

Édes Gyulám!

Vagy 10 napig igen rosszul voltam. 10 nap alatt vagy hússzor hánytam vért. Most már vala­mivel jobban. Nem mész errefelé vissza Párizsba? Milyen kellemes meglepetés volna. Kérlek, küldd el Bródy cikkét Gányó Julcsáról. Dezső azt mondta, leírtad. Szeretném megköszönni B.nak, de hát nem tudom mi van benne.

Boldog ünneplést, Imrének írd meg a nevemben a partét.

Ölel szerető barátod

Zsiga

Jere, ha csak teheted.

Címkék: levél Pekár Gyula

1891. december 22.

 2013.12.22. 10:00

CZÓBEL MINKÁNAK

Czóbelminka_1.jpgMenton
1891. dec. 22.
Alexandra-Hotel.
Menton (Alpes-Mmes)

címem: Hotel Montfleuri
Alpes Maritimes

Kedves Barátnőm!

Tehát kötete pár nap múlva megjelenik. Képzelheti, mily érdeklődéssel várom.

Majd küldetek a kopogiaknak is belőle példányt.

Én itt francia könyvemmel bíbelődök, azt hiszem, igen jó formában jelentkezik. 3 novellával van benne több, mint a magyarban, és bevezetése (amelyben „race” teóriámat foglalom össze, az „anima speciei”-t). István is szerepel benne, s azt hiszem, ő a kötet nem egy legrosszabb novelláját „adja”.czóbelistván109._astefanczobel2_1.jpg

Az egyikben egy furcsa dolgot csinálok, egy élő és egy vizionárius, szinte apostoli alaknak összefoglalatában a „nasarenismus” filozófiáját akarom adni. Ezt persze itt - Párizsban sokkal jobban értik, mint otthon értették volna.

Igen meglepett, hogy a magyar kötetet a kritika mily jóakarattal s mily - kevés „underdar­ding­gal” fogadta. Hisz alapeszméjét egy sem értette meg, s egy sem látta meg benne, hogy a magyar nép „görögös” modern világnézletére mutattam rá. A commonsente filozófiájára. Innen holnapután megyek át Cannes-ba, hol a tél hátralevő részét töltöm. Ott sok érdekes asszony: Duchêne de Hughes, Mme de Pourtalès, Madame Cortéz, Lady Mouray (a volt indiai alkirály neje) - ott Maupassant is, de ehhez csak akkor akarok menni, ha kötetem már megjelent.Guy_de_Maupassant_fotograferad_av_Félix_Nadar_1888.jpg

Úgy szerettem volna, ha István ír pár sort könyvemről, hisz ő az egyetlen minálunk, ki megállapíthatja jusqu’ à la lie - mit értettem - mit akartam visszaadni. S ha ő meglátta, akkor tudom, hogy sikerült nekem az, amit magam elé tűztem.

Az Isten áldja, tartsa meg jóakaratában igaz barátját

Justhot

Címkék: levél Czóbel Minka

süti beállítások módosítása