1889. december 31.

 2013.12.31. 10:00

FESZTY ÁRPÁDNAK

feszty árpád2_2.jpg

Kairó
Mena Hotel
1889. dec. 31.

Édes öreg Tigrisem! Tudod-e, hogy ma éjjel szilveszterre ébredtünk, tudod-e, hogy mióta ébren vagyok, rátok gondolok, arra a felejthetetlen szép tavalyi szilveszter éjszakára és hangulataira!

Pedig - a piramisok alján tanyázok már pár napja, elfelejtve a nékem kiállhatatlan Kairót, s belemerülve testtel-lélekkel a régi Egyiptomba, és a - beduinok életének tanulmányozásába. A tájkép elragadó, a mi pusztáinkra emlékeztet, csak pálmákkal. Szemben velem (most is oda nézek!! azért így írok - félre!) a piramisok és a szfinx.

MenaHouse_poolbreakfast.jpg

A hotel, melyben lakom, a legjobb a világon - mert semmi hotel színezete sincs. És ami tán mindennél jobban érdekel, az a beduinok. A sejkjük fiával nagyon összekomáztam, ő lesz a vezetőm, míg itt leszek. Neve Hamed - 17 évnél valamivel több, de sokat filozofál. Unokabátyja Mohamed Soliman meg Mailáthtal jár vadászni. Ezek most az én extra barátjaim. Ha tudnád, milyen jólesik egyszerű, egyöntetű, váratlan világnézetök a sok unalmas common place angol ostoba hebegése után.

Ha láttál volna kivonulni engem Kairóból, de nagyot néztél volna. Képzelj engem egy óriási landauer főhelyén, fejemen kalap, amelynek fátylát lengeti a Khanonis, szemben velem Hamed és Mohamed Soliman óriási burnuszokban. A két jó beduin segíteni jött, tudván, hogy egy ilyen ember, mint én, még pakolni sem tud! Különben is komáim már, mint a szabad szttornyai parasztok. Egész úton danoltak, folyton cigarettezve. A jókedv terjedt - - - egy­szer­re csak szudáni Negro kocsisunk is rágyújtott egypár zsolozsmára -, s dalolt az egész kocsi.

Így indultam én neki a líbiai sivatag határszéli falujának.

De milyen érdemes faj ez. Van mindegyikben valami egy nagy úrból, s valami a mi paraszt­jainkból. Az egyiptomit lenézik, de nemcsak azért, mert gazdagok. Falujok ide egy negyed­órányira van, már múltkor (midőn először voltam itt), bejártuk Mailáth Lacival. A sejknek olyan szép háza van, hogy nálunk beválna kastélynak. Mindenütt roppant szívesek voltak velünk, mindenütt megkávéztattak. Olyik olyan gazdag, hogy hat munkást is tart. „Egy beduin nem műveli a földet, azt cselédjeire bízza” mondta Mohamed nagy büszkén, „egy beduin csak lovakkal bíbelődik, vadászni jár, s néha mint vezető keresi kenyerét”.

Látod, öregem, mi a „hangulat”. Itt oly jól érzem magamat, hogy még egészségem is nagy javu­lásnak indult. Éppen ellentéte a zajos, ideges, általam gyűlölt Kairónak, s undok koldus lakóinak.

Pár nap múlva Hameddel kimegyek a sivatagba (a szálloda egészen a szélén épült), meglátogatjuk a táborozó beduinokat. Holnap pedig, este felé, „Kútrajárás idején” a szomszéd faluba megyünk, megtekinteni a Hamed szeretőjét.

Hm.

Képzelheted, hogy érdekel mindez.

Ja, igaz, szilveszter éjszakáját pedig kint akarom a szfinxnél tölteni - gyönyörű holdvilágos éjszakák, tücsök cirpel, sakál üvölt - különben néma az éjszaka s néma a - szfinx.

Az Isten áldjon. 9-én a Nílusra megyek egy hónapra.

Írjál, s ne felejts el - feleségednek kézcsókomat

Zsiga

Címem: Légation d’Au. H. Caire. Ezek utánam küldik a leveleket.

 

 

Címkék: levél Feszty Árpád

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr355675497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása