Nizza
1893. nov. 29.
Kedves Barátnőm!
Már roppant kíváncsisággal várom új kötetét.
Kérem, küldjön egyet Malonyay Dezsőnek s egyet De Gerando Antóniának. Kik mind a ketten nagy érdeklődéssel várják a könyvet. Tán Malonyay írni is fog róla.
Én erről a kötetről nehezen írhatok. A sajtó nem venné jól, s nem használnék, ha megtenném. Most egy kicsit pihenni kell ezzel. Úgyis a három cikkből majd egy tanulmányfélét csinálok s az majd tanulmánykötetemben jelenik meg. Gányó Julcsa prend beaucoup.
Rippl-Rónai, kit nem is ismerek, egy magasztaló levelet írt róla, mesterműnek mondván. De Gerando Antónia Malonyay Dezsőnek azt írja a könyvről: „- elolvastam G. J.-át, le se tettem. Egészen el voltam ragadtatva. Tudja, édes lelkem, ez az igaz. Én nem vagyok se író, sem művész, se nem értek a maguk ezer nyakatekert teóriáihoz. Hanem azt követelem egy műtől, hogy gyönyörködtessen, és azokat a nemes húrokat pendítse meg bennem, melyek a mindennapi életben nincsenek alkalmazásban. Való legyen, és gyökerei a földből induljanak ki erőteljesen, de vigyenek az égig fel, föl a szellemi élet magasabb régióiba. Ha ezt nem éri el egy mű, akkor lehet tőlem benne akármily talentum, nem remekmű. Hogy miképp visz a művész ily magasabb régiókba, az az ő dolga - de odavigyen. Csak akkor fogják egykor a művészek pótolni a vallásokat, fölvíve a lelkeket az önzetlen magasba. Hát ezt teszi Gányó Julcsa, a nemesebb húrokhoz apellál, s amellett talentum is van benne, afféle modern talentum, amibe most mindenki belebolondul. Nehéz volt, mikor Gányó Julcsa bemegy a kocsmába, s ott áll szemben Szilaj Bálinttal. Azt találom, hogy remekül találta el. Igaz és azért fennkölt. Nem komisz. Komplikált, mint ahogy a modernek szeretik, kik kerülik az egyszerűt és mégis egyszerűen oldotta meg... (Itt Maupassant-ról) ... ahol én érzem, hogy erőlködik a szerző, hogy mindenáron valami bizarrt hozzon elő, hatást vadász, az nekem nem remekmű. Az is hatást gyakorol reám, ha egy tolvaj reám ugrik éjfélkor töltött pisztollyal kezében. De ennek semmi köze a művészethez. Ez jó az amerikainak, aki morális spleenben szenved s a művészet iránt nincs érzéke, hát ilyen erős hatás hozza rezgésbe. De az igaz művésznek egy gyenge fuvalom is elég. Elég, ha a költő van egy bizonyos lelkiállapotban, azt megérzi, ő is benne lesz. Ez az én érzésem. Mais je ne vous le donne, mon ami que pour ce qu’elle vaut...” és végül „Justh nem prédikál és mégis a hatás az, mintha egy imát olvasna az ember, egy olyan imát, arról, ami legnemesebb van a magyar népben...”
Lássa, ilyen pár sorért érdemes írni. Többet ér ez nekem De Gerando Antoniától, ki tudja, mi az élet, a szenvedés, ki élt, küzdött, csalódott, ki látott felfelé és lefelé, mint amennyit olyan S. Mici féle léhaságok - elvehetnek morális lendületben. Parbleu, neki nem tetszhet A pénz legendája, ki - Károlyi Mihályra bazíroz!!. Károlyi Mihály 18-19 éves, nagybeteg fiú. Higgye el, ha meg nem írtam volna „A pénz legendáját”, hát megírnám újra, de jobb nekik, hogy már megírtam. Levele nagyon érdekelt. Ha az a fiatal Fráter igazán érdekes, küldje el hozzám jövőre, vagy ha lejönnek, hozzák el magukkal. De hisz igaz, tavasszal majd látom Anarcson. Elhozom majd kegyes engedelmükkel Melchior de Polignacot is, ki iszonyúan érdeklődik a maga dolga iránt. Nizza adorabilis - - egész Párizs éspedig a szent olajerdők közepén.
Az Isten áldja, öreg barátja
Justh
Pár napot Keményéknél (Nemes Zsuzsikával és férjével) töltöttem. Kedves - gyerekek.
