Nice
1893. december 4.
Igen tisztelt s kedves Uram,
Köszönet, köszönet gyönyörű könyvéért. Mily meleg minden sora, mennyire igaz. Milyen jót tesz a mostanban készülő Simon Zsuzsák és Gyurkovics lányok után. Hiába, csak amit a szív mond, az találja meg útját a szívhez.
Ki nem mondhatom, hogy mennyire bánom, hogy olyan ritkán találkozunk. Annyira szeretem azért, amit ír, s ahogy írja. Bárcsak sokan lennének ilyenek.
Az idei ősz folyamán különben igen gyakran beszéltünk Önről Malonyay Dezsővel, ki szereti s nagyon tiszteli.
Ha az idén nyáron teheti, látogasson meg Szenttornyán. Bemutatnám Önnek népemet, szeretné őket tudom, s ők is szeretnék „Az én utcám” s „Keresztek” mesterét. Ki annyira ismeri az egyszerű szívet, s oly egyszerűen adja vissza, amit érez. Most, hogy „Az én utcám” pár novelláját újból elolvastam, eszembe van az az idő, midőn ezeket a kis mesterműveket először olvastam. Az irodalmi pálya kezdetén voltam, fiatal, egészséges és - pesszimista. Ma szeretem már az életet, mert ismerem a napsugár értékét, ma az alkony óráiban. Lássa, könyve annyi mindent juttatott eszembe, s olyan sok régi alvó érzést ébresztett fel bennem, hogyha egy hétig írnám, akkor se jutnék a végire. Köszönet érte, édes társam.
Az Isten áldja meg
igaz tisztelője
Justh Zsigmond
Címem: Hotel Beau Rivage
Nice
