Kairó
1889. dec. 14.
Shepheard’s Hotel, Kairó
Édes Árpádom! Ki nem mondhatom, mennyire örültem, elolvasva mind a bírálatokat képedről. Szüleim mind elküldötték, tudván, hogy ezzel nekem nagy örömöt okoznak. Csak előre, öregem! Kitartás - - mert hiszen minden egyebe úgyis megvan a jó „tigriském”-nek!
Én? javulófélben lennék, vérhányások megszűntek, láz is, csak hát gyenge még az ember, még ezt a levelet is alig-alig tudom összefirkálni. Nehéz napok voltak biz a múlt napok. Egyedül, olyan igen távol mindenkitől, ki szívemhez nőtt, lázasan, várva, hogy mit hoz a jövő óra - és mégis tudva, hogy még az az óra is itt fog elmúlni távol az otthontól, a hazai földtől - -, hej be keserű iskolát jártam végig, de meg is tanultam benne a honvágyat, de minden néven nevezendő formában.
Azt hiszem, ez a betegség nagyot fog rajtam változtatni, érzem. Félek, hogy majd nem kellek úgy új formában néktek?! Mi lesz akkor? Pedig számlálom a perceket, hogy hazajussak. Félek itt, nem szeretek itt lenni, Kairót ki nem állhatom. Most csak az vigasztal, hogy magát Egyiptomot, a paysage-t szeretem, de nagyon (hiszen Békés és Csanád megyékre emlékeztet), aztán az egyiptomi régiségek érdekelnek. Jövő hét végén Luxorba megyek a régi Théba és Karnak romjainak kellő közepében ütve fel tanyámat. Itt tán majd másképp lesz minden!
Kairó? hányás, piszkos arab város, éppen nem az, aminek a Baedeker meg Az ezeregy éjszaka meséi után várná az ember.
Itt pár magyar: egy igen tüzes Vay bárónő férjével, ezekkel, Salamon Gézával és Teleki Samuval eljutunk az itteni magyar kocsmába, s paprikás csirkével, túrós csuszával és tökkáposztával enyhítjük honvágyunkat! Látod, öregem - - látod? Itt van még Mailáth Laci is, ki meg az én benső masinámhoz áll közelebb. Ezzel meg el-elfilozofálgatok - - Volt nálatok az a frankfurti nő, ki schon elutazott? Megnyugtatásodra kértem, hogy menjen el hozzátok, mert gondoltam, hogy már hallottál bajomról. És most felelek feleséged kérdéseire:
kelek: 1/2 7-kor (igen! esküszöm!)
1/2 8-ig Haeckel-t olvasom
9 reggeli
10-12 séta
12-1 villásreggeli
1-5 kocsin kirándulás
5-től nem szabad kijárnom. Tehát 5-7-ig Honvágy! De milyen honvágy, hányszor, de hányszor naponta bejárom az Andrássy úti atelier minden zegezugát gondolatban, hogy úgy van-e még minden a maga helyén, mint volt!
7-kor ebéd, 9-1/2 11 társas semmittevés (Istenem, milyen ritka, de ritka mint a fehér holló - az ember!) 1/2 11 alvás - álmok - megnyugvás.
„Hát ez is élet?” Igen, éspedig a - házibarátnak, ki itt a bútorraktárakban más időkről álmodozik!