Villásreggeli után bateau mouche[1]-on a város túlsó végére a Readekhez. Gyönyörű tavaszias nap, tán 10° meleg. Legtöbb ember felöltő nélkül. A quai[2] és a Szajna elragadó színben.

Madame Read, dacára hogy nem volt fogadónapja, elfogad. Mll. Louise nincs honn. Igen melegen üdvözöl. Szó van Bourget-ról, kinek „Mensonges”[3]-át legjobb művének tartja. B. egy más fiatal író kíséretében Corfuba ment, honnan csak egy hónap múlva jő vissza.

Beszél Rollinat-ról, kitől most egy füzet újabb dal s egy kötet vers jelent meg.

Elmondja, hogy mennyire örül az újabb union de Gerando-Telekinek.

Ezután de Gerando Teleki grófnéhoz, ki olyan, mint volt, une momie ambulante.[4] Tőle Jablonowskához, kinél sokan, többi között az a nő is, ki tegnap ctesse Diane-nál oly ékesszólóan rántotta le a Jabl.-Bernhardt házasságot. Most itt (elfelejtve úgy látszik, hogy tegnap én is jelen voltam, vagy tán megvetve ezt az apró detailt) elragadja heve ismét, s most nem talál szavakat bámulatának kifejezésére: „Mais princesse, vous étiez admirable, la plus belle de toutes, et Sarah - cette simplicité - puis les fiancés. Tout ça m’a touché, mais touché d’une manière que je ne pourrais dire -”[5] Mind hangosabban beszélt, s mind pirosabb lett, jónak láttam megkínálni egy pohár madeirával.

Ezután mad. de Rude (a néhai híres madame Ratazzi, Kissné nővére) jött a szalonba, vele leánya, Izabelle, és ennek vőlegénye meg egy kisgyerek, kit Ratazziné unokájának néztem, pedig hát csak a leánya.

A hercegnő és Ratazziné összeölelkeznek, Ratazziné elmondja, hogy elragadó cikket írt e házasságról. A cikket persze az összes jelenlevők olvasták, az az előbbi heveskedő asszony­ság ismét elkezd hadarni, s vagy öt percig prestissimo[6] dicséri a cikket.

Jablonowska: Eh bien, c’est un mariage qui fait parler - et on a déjà trouvé le mot: „C’est un mariage parisien - - -”[7]

Az összes jelenlevők: oh - oh - oh - c’est précisément ca, oh, c’est charmant!!![8]

S most miután az etikettet megtalálták, még nagyobb kelete van az árunak.

Este az Odéonban.

Beaucoup de bruit pour rien.[9] Shakespeare - elfranciásítva.

Azt hiszem, ha nem arranzsíroznák, hanem adnák úgy, ahogy van, tetszene, így a publikum csak bámul és tapsol.

Én magam csak bámultam.

Aztán meg az a baj, hogy versben fordítják, s így a Français szavallati konvenciót kell követniök, míg prózában tán eredetit is adhatnának. Különben mlle Sisos és Paul Mounet jól játszanak.