1888. január 4., szerda

 2013.01.04. 08:00

Villásreggeli Lorinnél, ott volt még ms. de Noques, egy X marquis és baron Tristan Lambert. Ez utóbbi az Orléans-ok hűséges barátja, csakúgy, mint ahogy 1870 előtt III. Napóleon barátja, s 70 után cte de Chambord intimusa volt.

A megtestesült heraldika. Erről most nagy vita, amelyben mind részt vesznek pro és kontra, mindegyik tud valamit mondani, ami nem ostobaság, pedig a tárgy, amiről a vita keletkezett, semmis.

Az a nagy baja a franciáknak, hogy már túlságos okosak, mindegyik kritizál és nem rosszul. Egy középtehetségű fiákerkocsisnak több esze és olvasottsága van, mint nálunk egyik-másik nagyképű képviselőnek.

De hát ez nem előny, sőt ellenkezőleg, ez fogja tönkretenni Franciaországot.

4-kor Mark Antokolszkij, a híres orosz szobrász atelier-jába.

Mark_Antokolsky.jpg

Igen egyszerűen és melegen fogad, ezzel jól fogok lenni, ezt érzem.

Vagy 45 éves ember, kicsiny termetű, mélyen fekvő szemek - de exterieurjéről, ha többször láttam.

Megmutatja szobrait. Mind a realizmus és az orosz miszticizmus keverékének eredménye. Krisz­tusok s ördögök, mint ahogy ezt csak egy bizánci civilizáció hatása alatt levő művész láthatja.

Sovány, megnyúlt, de azért izmos testek, sóvárgó, beteges kifejezésű s amellett mély, titokszerű szemek.

Legjobban egy Krisztusa tetszett.

Beszélünk a francia művészekről, tökéletesen megtagadja tőlük az érzést. Tisztán csak a forma művészi - szerinte. Én annyira nem megyek, bár belátom, hogy formát tanulhatunk, s jóformán csakis tőlük tanulhatunk. Elmondja, hogy Lisztet nagyon szerette, én erre azt válaszolom, hogy Lisztet szintén csakis a forma művészének tartom.

Zenére térve át azt mondja, hogy ki nem állhatja az operákat, miután itt nagyon is kevertek a művészetek, öt különféle művészi szenzációt kellene kapnunk, s így egyet sem kapunk.

Wagnert nem szereti, azt mondja, hogy ez is csak a forma embere.

Elbúcsúzva tőle, egyszer s mindenkorra meghív teára.

Ebéd ctesse Lambrecht de Merlémont-nál (Kiss Margit anyósánál). Genre tout à fait Fbg. St. Germain.[1] Kissé korán érkeztem, 7-kor, pedig az ebéd csak 1/2 8-ra volt mondva.

A háziasszony fogad style Louis XIV. expressziókkal. Különben nagyon kedves, jóval a Fbg. St. Germain asszonyainak nívója felett.

Ebéden még fiai, Louis és Edmond, aztán Louis felesége (Kiss Margit), két hajadon leánya s legidősebb gyermeke, marquise de [A név hiányzik.]

Margit még mindig a sagace hors ligne[2] asszony, az ancien régime[3] asszonyainak szellemét a legmagasabb fokon képviselve.

Hideg, briliáns ész, kitűnően, nyugodtan, objektíven ítél emberek és dolgok felett.

Amellett kissé cassante.[4]

Férje, Louis L. eszes - de azért nem méltó férje ennek a briliáns asszonynak. Aztán meg féltékeny reá, rossz néven veszi levelezéseit, rossz néven azt, hogy az érdekes férfi érdekli.

Ez nehézzé fogja helyzetét tenni.

Rokonszenvesebb bátyja, Edmond. Ez egyike a Fbg. leghomogénabb elemeinek. Meleg, közvetlen s kevesebb forma.

Ebéd alatt főleg a Jockey holnapi üléséről van szó, mint hallom, Jameson is ajánltatott.

A háziasszony elmondja, hogy mi történt Aimery La Rochefoucauld nejével (ki Robert de Mailly-Nesles nővére). A szép grófnénak tudvalevőleg igen mély hangja van. A múltkor pár sous alamizsnát ad egy vak koldusnak, „voilà mon pauvre homme”[5], mondja mélységes mély hangon. - „Merci, mon capitaine”,[6] felelt a vak koldus, hálásan égnek emelve szemeit.

Ebéd után főleg Margittal nemzetgazdaságtan, literatúra és hazai pletykák.

Férje ideges és koronként órájára tekint.

Aztán tréfásan disputálni kezd Margittal. „Voyez-vous, il faut dire aux parents en Hongrie que nous ne sommes pas du tout d’accord avec Marguerite”[7] - mondja Louis.

„Je vous ai exposé - felelek én rá - pendant un mois comme le fiancé de Marguerite, aux curieux je répéterai ça aussi volontièrement!”[8]

Nagy nevetés.

1/2 12-kor megyek el tőlük.



[1] Francia főnemesi légkör veszi körül.

[2] rendkívüli és éleselméjű

[3] királyság

[4] idegesítő, erőszakos

[5] Fogja, szegény ember

[6] Köszönöm, kapitány úr

[7] Aztán mondja majd meg Margit szüleinek Magyarországon, hogy mi ketten egyáltalában nem értünk egyet

[8] Mikor Margit vőlegénye volt, egy hónapon keresztül mutogattam önt mindenkinek; most ezt fogom ismételgetni, ha úgy kívánja

Címkék: párizs

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr694867656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása