V.r.[1] után Alfréd Cramaillal, ki meglátogat, marquise de Las Marismas-hoz. Még mindig az Association Catholique egyik főpillére. Szép, finom profilú asszony, ki férjét úgy gyászolja, hogy jót tesz, s feláldozza magát másokért.

A Faubourg-tól eszméi, idegen (spanyol) férjétől modora. Sokkal könnyebben és kevesebb frázissal beszél, mint a Fbg. hölgyei. Aztán meg eszesebb is.

¹/₂ 5-kor Pierre de Coubertinhez teára. Csupán fiatal urak, többnyire historikus nevek, java a Fbg. Jeunesse gommée[2]-jának.

Ott többi között a jó Daniel de la Chaussée. Azonkívül érdekesebb típusok: Guéneau de Mussy és Chaix d’Est-Ange.

Főleg Angliáról van szó; mind az angol intézményekért rajong: az angol individualizmusért, királyságért, nevelésért, a teáért és plum cake-ért.[3]

Én képviselem e pur sang[4] és a keresztes háborúkig felmenő francia családok ivadékai között a - modern Franciaországot!

Este a Théatre Français-ban La souris. Reichemberg, Bartet, Broisat, Samary, Céline, Montaland, Worms.

A darab? Semmi cselekmény, jóformán semmi alakfestés (legalább mélyebb nem), de elragadó forma, csupa szellem. Reichemberg a legkiválóbb modern francia színésznő, ebben az alakítás non plus ultráját adta. A legegyszerűbb eszközökkel a lehető legnagyobb hatás. N. B. eddig nem szerettem - - vagy nem értettem talán?

Samary és Broisat jók, bár csak chargeirozott[5] s nem élő szerepeiket még túlozzák. Bartet unszimpatikus zsidó lány. Montaland közönséges, nem érti meg szerepét, Worms az első s második felvonásban jó, a harmadikban gyenge.

Ez a férfialak különben is lehetetlen, egész középszerű egyéniség, igen kicsinyes hibákkal, s négy asszony szereti; akik közül kettő kiváló, a másik kettő pedig ismeri jól az életet - s így kiváló szintén.

Ha ez igaz is lenne, színpadon kissé nevetséges, s azt hiszem, ezt csakis elragadó játék teheti elfogadhatóvá.

Színház után D. de la Chaussée-val a Café de la Paix-be.