Domenico Napoleone Orsinival a Bois de Boulogne-ba. Íme: Do: (amint a kis principe-t családja nevezi).

19-20 éves fiú. Igen kozmopolita (anyja Hoyos sz., nagyanyja Zichy, szóval un peu de tout).[1] Gyermekes, boldog világnézlet. Keveset tud még, keveset ismer a világból. Kissé olyan, mint aminőknek a fiatal leányoknak kellene lennie.

Azt veszem észre, hogy manapság a fiatalemberek hamarább őrizhetik meg kedélyök szűziességét, mint a leányok. Miért? Question a résoudre[2].

Tanulni küldték ide nagybátyja védszárnyai alá, s hogy be van fogva, természetesnek találja, s nem is igen kíváncsi az almára.

Egyszer körülmentünk a Bois-n, aztán haza.

Este Antokolszkijhoz. Azt találja, hogy megfogytam, hogy jobban hasonlítok Mefisztójához, mint valaha, megdorgál, il fait le petit papa,[3] s így talán még szeretetreméltóbb.

Azt hiszem, a végtelen nyugalom, szerenitás teszi őt olyan nagyon rokonszenvessé, olyan, mint a puszták nagy folyói, mély, lassú, de erőteljes folyású.

Ma dolgozószobájába visz, úgy látszik, egy lépéssel megint közelebb jutottam Antokolszkij, az emberhez.

Szürkéskék posztó fedi a cabinet falait, ugyane szövetből a függönyök.

Az ablak előtt óriási faragott asztal, rajta nagy halmaz könyv. A sarokban mély, széles támlás szék, előtte faragott fából könyvtartó, olyanféle, mint a hegedűsök pupitre-jei. Az állványon nyitott, bibliaszerű könyv: Oroszország története.

Itt szokott dolgozni esténként, ha - meg nem zavarom látogatásaimmal.

Az asztal túlsó végén felesége. Szőke, halvány, eszes profilja élesen válik el a szürkéskék alaptól, értelmes szemeivel figyeli, amint férje beszél. Ha esetleg megakad a franciában, hirtelen kisegíti, s kikerekíti a tán félbeszakadt, megtört gondolatot.

Megmutatja a nagy orosz revüt, amely autobiografiáját közli. Tolsztojról beszélünk, kinek Guerre et la paix[4]-jét legjobban szereti művei között. Dosztojevszkij mélyebb, de nem olyan nagy művész. Turgenyev nagyon is európai neki, bár személyes barátja volt, legkevésbé szereti a három nagy regényíró között.

Legközelebb mindenesetre Tolsztoj áll hozzá, mert ez a legszélesebb, s amellett a legtöbb race-a van.

Ezután zene.

Már megint három órát töltöttem náluk, 12 volt, midőn kimentem a kapun.

Oly jólesik e briliáns hideg városban ez a miliő, amelynek mély hangulata megnyugtat, kipihentet s felfrissít.