Algír
1891. jan. 29.
Kedves Kollégám!
Tegnapelőtt kaptam sorait. Tehát így letettek az orientális útról. Pedig én már elálmodtam, hogy utazzuk majd be Andalúziát, Marokkót!
Nos hát - - ez is kútba esett. Az utóbbi hetekben rosszul voltam, folyton szívdobogásom volt, ami még múlt vasárnap rosszabbra fordult. Már-már azt hittem, szívbajt kaptam - úgy látszik, csak nagymérvű izgatottságom okozta.
Coppée nagyon jó volt velem e napok alatt. A poétát itt találtam nagy örömömre, egyike a rokonszenvesebb francia âme artiste-oknak.
Rajta kívül egy csillagászban van nagy resonne-om - kit gyakran meglátogatok Algírtól 11/2 órányira fekvő telepén. Ez utóbbi érdekes stúdium fő - -
Különben meg csak annyit írhatok, hogy elfogott, de kurucul, a honvágy. Alig várom, hogy hazajussak. Egyetlen vigaszom Párizs - igen, mert hat hét múlva (ha tudná, hogy számolom a perceket, órákat) Párizsban vagyok - - három, három hosszú évi távollét után. Írja meg, az öreg kutyát hol lelem - - mily öröm lesz viszontlátnom, hisz már őt is 11/2 éve, hogy nem láttam.
Az idő hogy eljár - -
Istvánnak, kérem, írja meg, hogy most alig írok levelet, sokat, igen sokat dolgoztam, fölfeszítettem idegeimet - s most pár hétig nem akarok tollat fogni - -, éppen csak ha ez "úgy illik".
Majd mindenről szóval a tavasszal, lássa, jöjjenek fel május elején - -
Szívből üdvözli - várja levelét s az új kötetet barátja
Justh
