Vicomtesse de Bélizal de Gouzillonnál. Ultra legitimista asszony. A nyárspolgári érzések, s a túl arisztokratikus eszmék furcsa konglomerátuma. Mindenben, ami a morális világhoz tartozik, kicsinyes, korlátolt; mindabban, ami a politikai és szociálishoz - szintén. De természetesen egészen más formában.
S a Fbg. St. Germain egész ókonzervatív, kissé penészes frakciójára ráillik ez.
Különben kicsiny, vastag asszony a finomultság nyoma nélkül, setétveres apoplektikus[1] fej, vastag karok, rövid nyak, rövid ujjak, lerágott körmök.
Az ilyen teremtés csakis jó lehet - s ez valóban az; s nem mentségére mondom jónak.
Tőle madame Floyd-Joneshoz. Tökéletesen ellentéte. Ez az amerikai asszony, kinek tán nagyapja még aranyat ásott Kaliforniában, vagy pedig bányamunkás volt, a grande Dame minden allűrjét felvette tudatosan. Csakhogy ez a tudatosság kiérzik, s így - mégsem az.
A párizsi társadalom azon osztályához tartozik, kik a nagyvilág minden pletykáját tudják, egyrészt az en vue[2] egyéniségek barátaitól, másrészt a Gaulois-ból vagy a koronként megjelenő chronique scandaleuse-ökből.[3]
Roppant súlyt fektetnek minderre: madame Floyd-Jones kétségbe van esve, hogy Duc Decazes egy Singer kisasszonyt vesz el, nem tudja megbocsátani a mi uralkodónknak, hogy Hirschet a Herrenhaus tagjának nevezte ki, a Bernhardt-Jablonowska házasság beteggé tette. N. B. egyiket sem ismeri ezen „urak és hölgyek” közül.
Ahogy az upper ten thousand[4] dolgairól beszél, emlékeztet kissé a komornák és inasok pletykáira; már azért is, mert szavainak szintén alkóvszaga van - bár ő maga sohasem érezhette - élvezhette (ezt a szót az ő szempontjából használom) e „selected smell”-t.[5]
5-kor Louise Readhez.
Nála madame Theodor Ritter, Éduard Grenier, Georges Lorin (Rollinat barátja) stb. stb.
Éduard Grenier: poète arrivé aux hauteurs - de Soulary et Arvers.[6] Középtermetű, szabályos vonású, ősz és rózsaszín öregúr. Középszerű mindenben. Igen megörül azon érdektelen dolgoknak, amelyeket mond. Abszolúte semmi imprévu.
Főleg Mary Robinson verseiről van szó. Louise átadja a tiszteletpéldányomat; aztán megmutatja az angol költőnő arcképét. Igen-igen rokonszenves, mély és álmatag, igen tiszta és amellett nagyon modern arc.
L. R. megígéri, hogy megismertet vele, ha keresztülutazik Párizson.
Louise nem szereti Darmestetter fordítását, azt találja, hogy az a baja, hogy D. maga nem költő. Aztán meg (legalább én azt találom), hogy mindig igen nehéz prózában elmondani azt, amit versben írtak. Kivált, ha valaki olyan magas húrokat penget, mint Mary Robinson.
Este 8-10 Gräfin Schärffenberghez. Némethy Emyvel Petőfit olvasunk.
Némethy Emmy (Jean de Néthy)
10-kor ctesse Diane-hoz, kinél igen sokan: Sully Prudhomme, Marbeau, Bergeret, Monton és felesége, madame Brochot, madame d’Orange, mlle Gailhard, madame de [Üresen maradt], ms. de la Vieuxville és leánya, Jean Berge, Boisjoslin stb. stb.
Mlle Gailhard verseket mond Sully Prudhomme-tól - ?!
Időközben megérkezik cte de Kessler, és elmondja, hogy neje küldte egy percre, ki honn vár reá, és nem jöhet, mert bálba megy. Ezt elmondta, s aztán hazasietett a modern szép Helénáért, ce Menelaus platonique.[7]
Ezalatt a társaság az ebédlőbe vonul, hol az elhalt Guillomet egypár gyönyörű képe van kiállítva.
Az estély után Vieuxville-lel és Jean Berge-zsel egy közeli restaurant-ba rákokat enni.
A téma: a szerelem! Mindig ez az elnyűtt verkli járja, ha három férfi összejő.
A szerelem egész skáláját végigfújjuk; példákkal illusztrálva. Jean Berge mint poéta elmondja, hogy mit érezne akkor, ha madame Brochot 65 éves bájaival kellene flörtölnie.
Il coucherait plutôt avec des petits garçons.[8]
Erről természetesen a leszboszi szerelemre megy át a konverzáció. Vieuxville hideux[9]-nek, botrányosnak tartja, s kétségbe van esve afelett, hogy Párizs már ennyire romlott.
Nem bírjuk kapacitálni Berge-zsel, hogy ez mindig és minden korszakban megvolt, s ez csakúgy a természet törvényein alapul, mint a szerelem s a szaporodás. Ha a fajta igen elaggott, olyan egyedeket produkál, amelyek nemzésképtelenek.
Schopenhauer szerint az emberiség egyharmada ehhez a kategóriához sorozható.
Ez espèce-hez aztán két alosztály tartozik; olyanok, kiknek mind a két nem iránt van hajlandósága (de ez még rendesen az exuberans[10] népeknél fordul elő, mint az olasz, görög stb.), ilyen pld. (állítólag) princesse de Sagan, Thérèse, madame de Bélbeuf, s a jó Isten tudja, hány grande dame itt.
A másik alosztályhoz tartoznak azok, kiknek férfi a teste és női a lelke, vagy megfordítva, ilyen pld. a híres ctesse de Mailly-Nesles (Robert felesége) s minálunk Vay Sarolta.
Igen sokan azt mondják, hogy Pierre Loti, Bourget és Sully Prudhomme is ehhez a kategóriájú emberhez tartozik - ehhez: a modern Tantalusok típusához.
A miliő összhangban van a konverzációval. Csupa soupeuse-ök, körös-körül lármás toalettekben, kifestve, tele gyémántokkal, lihegő szájjal, rikító ajkakkal, mellettük pedig az örök Ádám; a férfi örök együgyűségével, amint még meg is fizeti azt az almát, amelyért a paradicsomot kellett elvesztenie.
„Ô vierges, ô démons, ô monstres, ô martyres!”[11]
[1] gutaütéses
[2] kiemelkedő
[3] botránykrónika
[4] felső tízezer
[5] kiváltságos illatot
[6] költő, aki elérkezett - oda ahová Soulary és Arvers.
[7] ez a plátói Menelaosz
[8] Szívesebben feküdne le kisfiúkkal.
[9] irtózatos
[10] vérmes, szenvedélyes
[11] Ó, szüzek, Ó, démonok, Ó, szörnyek, Ó, vértanúk!
