Kairó
1890. febr. 20.
MENA HOTEL
Édes Nagysád!
Miután Árpádtól és Árpádról semmi hírem, s miután azóta már valószínűleg Párizsban van: Önnek írok. Vagy két hete itt vagyok ismét a piramisok alján, igen kellemes társaságban éljük át a - flórenci pestis hangulatait. Vagy öt-hat szép asszony, férjeik, s még vagy három-négy úr: Kairóban a mireánk tüdőbajosokra oly veszedelmes influenza - mi pedig mulatunk. A szó szoros értelmében internacionális társaság nem egy tagja élt - és megértette az életet. Egy-két asszony olyan, mint egy-egy hamisított természetes palánta: egy üvegházi orchidea. Érdekes tanulmányokat nyújtva még - egy beteg embernek is.
Különben "beteg ember" létemre, betegápoló vagyok pár napja, egy osztrák barátom (a legelőrehaladottabb osztrák, kivel eddig együtt voltam) egy Sternberg, nagybetegen fekszik influenzában, azt ápolom. Tüdőbajos létére e nyavalya nagy vehemenciával jelentkezett nála, aztán tüdejéből májára szállt, a nagy huruthoz még sárgaság is jött hozzá, úgyhogy pár napig nagy veszedelemben volt.
Énnekem azonban az utóbbi napok "lelkiállapota" jót tett. Ha vigasztalhatatlannak érzem magamat - vigasztalásban keresek, találok enyhülést.
Batthyány Géza és Justh Zsigmond
Ha Batthyány Géza rokonszenves önnek, úgy Sternberg is az lesz: az anyag nagyon hasonló. A nagyvilági raték érdemes osztályából való. Annyit élt és annyit tapasztalt, mint amennyit olvasott. Márpedig sciens bonum et malum! Május elején Pestre jő velem - akkor majd elhozom magukhoz, különben is édesatyjának de loin, nagy tisztelője. És Árpád? mit ír Párizsból, látta már öreg kutyánkat? hogyan hat rá az én kedves öreg házam levegője.
És Pest? Mit csinál Káldy Gizella. Az én kecskeméti parisienne honfitársnőm. Kimeríthetetlen volnék kérdésekben - de félek, hogy ön nem feleletekben. S így belátására s könyörületességére bízom - a továbbiakat. Tudja, hogy már csak két hónap és egy hét választ el az édes otthonomtól. Alig akarom hinni. - Azt hiszem, hogy Szabadka körül, midőn ismét az édes alföld határára érek, újjá fogok születni, éspedig végleg.
Ha igaz, május másodikán de. 1/2 2-kor robogok be a Központi pályaház udvarába - - csak itt lenne már ez az idő, csak itt lenne már.
Alig várom már atelier-jüket, a Svábhegyet viszontlátni, s egy kirándulást követni el az öreg Aquincumba.
"Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
Hej a szívem csak azt súgja, jobb otthon!"
Ez a hangulat, amely már hónapok óta kísért. Nílusi utamat figyelmébe ajánlom, az "Egyet"-nek küldtem, azt hiszem, már megjelent.
Kezeit csókolja régi tisztelő barátja
Justh
