V. r. u. Vacarescuknál. Elena olvassa a Káprázatok orosz fordítását, igen tetszik neki nyelve.
Ott még ctesse Diane, Vacarescuné nővére (Mad.?) és végül baronne Koeneritz érkezik meg. (Beust unokahúga, egy szerencsétlen, groteszk, idegbeteg asszony.)
Elenával megbeszéljük a terveket, amelyet Jean Berge revue-jét illetőleg kovácsolunk. Egy internacionalis revue - ez Párizsban még tökéletesen hiányzik, nagyon felkapnák, azt hiszem.
Elenának a román irodalomról kell cikket írni, otthon úgyis rossz hazafinak, illetve honleánynak kell hogy mondják, miután mindig franciául ír, és Párizsban lakik. Evvel kiköszörülné a csorbát.
Elena, Carmen Sylva: Románia, Pitt Hollandia, Wohlék, Jean de Néthy, me ipsum Ausztria-Magyarország, Ostrowy Lengyelország, Mary Robinson, Vernon Lee Anglia.
A remény színe zöld.
Diane grófné igen jókedvű, mert a Lecture hozott maxime-okat tőle, mind jobban en vogue[1] lesz kis könyve.
Egy jó csomó maxime-ja már közmondássá vált.
Tőlük a Nizzából visszatért Jablonowska hercegnéhez. Tosca színekbe van öltözve, elle est décidement toquée de Sarah, la vieille folle.[2]
Eleinte szemrehányásokat tesz, hogy még nem voltam nála, pedig már innen-onnan tíz napja, hogy Párizsban van, aztán nagy...
(A kéziratból itt négy levél hiányzik. Az elbeszélés Sarah Bernhardt-nál tett látogatással folytatódik.)
...élességű hangon hozzátette, ha Terka érdekes állapotba jut, tudni fogja, mi a teendője a hercegnével szemben, ki egy inggel testén adta férjhez leányát.
Mindezt már fent mondja el, nem akarva a festők előtt beszélni -
Még az első emeletet „hôtel”-jében nem is írtam le.
1 = hálószoba
2 = lépcsőház
3 = cabinet de toilette[3]
4 = cabinet de travail[4]
5 = folyosó
Az első emeletre keskeny reneszánsz falépcsőn jut az ember. A falakon képek, tőrök, stb. Többi között Sarah egy nagy képe Fedorában és Rachel acélmetszetű képe.
Emellett: hálószobája, a legszebb modern szobák egyike. A falat halvány lilaszín selyemszövet borítja, amelybe arany liliomok vannak szőve. Ugyanebből a szövetből az ágy és az ablakok függönyei.
Egypár halvány zöldeskék lakk szekrény.
Halványlila és halvány zöldeskék: couleurs Sarah Bernhardt. Ezért szeretem én a turquoise-okat és pármai ibolyákat együtt.
Cabinet de travailjának fala sötétvörös, tölgyfa bútorok, nagy íróasztal és sok könyv.
Soká beszélünk az esszéről, amelyet róla fogok írni. Azt mondja, értem - én érzem, hogy nemcsak értem, de a jó Isten tudja hogy, de hasonló anyagból való vagyok (persze en miniature), mint ő.
Ezalatt Jean de Néthy érkezik, akivel és Sarah-val a boulevard des Capucines-re a Salle de Conférences-ba a Dame aux camélias[5] próbájára. Elkéstünk! az óriási terem üres - én hirtelen leülök a pianínóhoz, s leverem rajta a „le petit bleu”-t.[6]
Némethy Emy (Jean de Néthy)
Sarah hangosan felnevet - s aztán dideregve (lévén a teremben csak 18 fok meleg), elsiet szabónéjához.
Este ebéd Pongrácz Ninánál, a hercegné, ctesse de Béthune, ctesse de Tropbriand, Türr és Haas.
Ctesse de Béthune majd meghal, olyan névralgiái vannak - az ebéd alatt. Ebéd után valaki a zongorához ül, s valcert kezd játszani, az életerő visszatér a kialvó lámpába, keringeni kezd - s táncol egy óráig folyton.
Furcsa világ - - - furcsa asszonyok.
Innen (1/2 11 felé) Baronne Karnel de St. Martinhez. Csak azért, mert úgy hittem, cigányok lesznek. Du tout - az unalmas Waldteuffel Párizs legunalmasabb szalonjaiban. Az igen nagy termek halvány rózsaszíne és szürkészöldje, a háziasszony fakó sápadtsága, a háziúr banalitása, Waldteuffel muzsikája, a halk, meg-megszűnő konverzáció, minden, de minden a szent unalomról beszél.
A hangulat annyira nyomott, hogy itt-ott férjeket látok feleségeikkel beszélgetni. Egy néhány ilyen szalon - és Párizs a világ legmorálisabb városa lesz.
Bélizalokkal és d’Espée-kkel elég kedélyes sarok, néha, néha nevetünk is, ami igen nagy feltűnést okoz.
12-kor megugrom.
[1] divatban
[2] teljesen rajongásba esett Sarah-ért ez az őrült vénasszony.
[3] fürdőszoba
[4] írószoba
[5] A kaméliás hölgy
[6] csőpostán küldött levél (kisalakú és kék színű)