1892. március 7.

 2013.03.07. 12:00

FESZTY ÁRPÁDNÉNAK

Párizs
1892. márc. 7
.

motto: - - - - - - ősszel fa levelétől elválik - - -

Édes Róza Nagysád!

Már nem tudom, illik-e vagy nem, de bizony nem állom meg, és írok Önnek. Ráby Pál uram keresett fel egy episztolával, amelyben fantasztikus és megható dolgokat mesél egy estélyről, amelyen még engem sem felejtettek el.

Pedig oly sokan voltak arra, hogy elfelejtsenek!

Köszönöm, köszönöm. Én itt nemsokára elfelejtem, hogy élek, annyi a dolgom, lótás-futásom. Sokat, sokat gondolok barátaimra, mindre, ami kedves, s amit otthon hagytam.

Ma is - cigányoztam egyet. Lássa, még Párizsban is a régi vagyok. Persze, itt más a hangulat, más és még keserűbb. Hisz itt minden de minden arról beszél, amit otthon hagytam, eszembe jut annyi nóta, annyi emlék. Eszembe jut egy legyező, amely mögött valaki a "Kidőlt a fa mandulástól"-t dalolja, nagyot kesereg hozzá, eszembe jut a Tinódi nótája, a kis Pali síró hegedűjével - - Mikádó - - önmagam.

Mert hiszen már nemsokára én magam is csak "emlékeim" közé fogok tartozni.

De azért nehogy azt higgye, hogy elfelejtkeztem volna magamról! Sem magamról, sem másokról - mégsem; mégsem! Soha, sohasem. Ha Fesztyt látja, mondja meg neki, hogy nagyon várom, hiányzik nekem, de nagyon.

Engem meg tartson meg emlékezetében, mint hűséges barátját és tisztelőjét

Justh Zs.

Címkék: levél Feszty Árpádné

A bejegyzés trackback címe:

https://justh.blog.hu/api/trackback/id/tr555110297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása