Menton
1891. XII. 7.
Kedves Komaasszonyom!
Már pár napja itt vagyok száműzetésem helyén. Pedig már ugyancsak belefáradtam a csavargásba. Ha tudná, milyen nehéz szívvel érkezem azokba a várótermekbe, hol - nem vár senki!
Itt - pár érdekes asszony: két angolné - még egy orosz. Az utóbbi egy Tolsztoj grófné - egy kissé magára emlékeztet, de (sajnos!) nem élete. Igen sokat tud, s nagyon tudja ezt. Amellett meg hát kissé - hidegebb is, mint mintha magyar földön nőtt volna fel. Persze Mentonban nem szabad válogatósnak lenni.
Mindennap 20 kilométert gyaloglok, ma pláne 27-et, San Remóban voltam gyalog. S e séták igen jó hatással vannak kedélyemre, csakúgy, mint szervezetemre. Le vagyok sülve, orrom piros, mint mintha használhatatlan lennék.
Itt december végéig maradok, aztán átmegyek Cannes-ba, s ott belevetem magam Maupassant és a nagyvilág karjaiba.
Ha Szmrecsányit látja, mondja meg neki, ha Párizsba megy, írjon nekem, pár amerikai művészhez szeretném ajánlani, meg Antokolszkijhoz.
Igen jó lenne, ha már másoktól is, mint spanyol és belgáktól látna az ember valamit a műkiállításunkon - amelyikről az idén semmit sem tudok, írjon róla, hogy sikerült.
Kezeit csókolja öreg komája.
Árpádot ölelem!
cím: Hotel Alexandra Menton France
